– Ez az újjáteremtés, a megváltás csodája, amelyet csakis Isten teremtő és újjáteremtő hatalma végezhet el, amit megígért és el is végzett a Jézus Krisztusban.

– Erre az új kezdetre van szükségünk! Semmi másra, csak erre. Minden más mulandó szemfényvesztés. Életünk tele van halálos, fárasztó, hiábavaló ütközésekkel, minden szinten. Ez maga a kárhozat. Micsoda örömhír: Isten nem hagy minket ebben az állapotban.

– Érdemes ujjhegyre szedni az igeszakasz evangéliumi leírását erről az új kezdetről. A pusztaság nyomorúsága után visszakapjuk a „szőlőskertet”, a „pusztulás völgye” (Józsué 7), a halál árnyékának völgye (Máté 4,16) a reménység kapujává lesz (16–17). Akkor majd a bálványozó beszéd helyett, Isten és egymás dicsérete hagyja el a szívünket és a szánkat, mint ifjúságunk, megteremtetésünk idején (18–19). Az új kezdet Isten megújított szövetségében, megváltó szeretetében megélt élet, az Úr eredeti gondolata szerint: – békességben Istennel, egymással, önmagunkkal, a teremtett világgal; – íj, kard, hadakozás nélkül; – biztonságban, bőségben; – igazságban, isteni rendben; – szeretetben, irgalomban; – vagyis az Úr ismeretében (20–24). Lesz irgalom, ismét az Úr népévé leszünk (25).

– Kikre vonatkozik ez az új kezdet? Ez az új kezdet először Isten népére vonatkozik, szerte a világon. Ez az új kezdet azonban, Isten kiválasztó kegyelme és cselekvése által mindig túlmutat azokon a korlátokon, amit az ember, „üdvegoista” módon erről gondol. Isten hívő népe a világ megtéréséért könyörög, és Isten alázatos eszközeként ebben a szolgálatban áll. A többit pedig az Úr jól intézi, aki majdan Ő lesz minden mindenekben (1Korinthus 15,28). Sem az üdvegoizmus, sem az üdvegyetemesség nem tartalmazza a teljes igei tanítást, csak annak egy szeletét. Isten kegyelmes cselekvése azonban tökéletes. Örüljek népem és mások, sokak üdvösségének!

2Thesszalonika 3,1–5

499. dicséret