– Az ókori Perzsa birodalomban a király rendelete visszavonhatatlan volt (8). Ezt a „törvényalkotást” nevezték a médek és perszák megmásíthatatlan törvényének (1,19; Dániel 6,9). Az Isten népe ellen kiadott rendelet is visszavonhatatlanná lett, amint a Hámán által kitervelt törvényt a megtévesztett király aláírta (3,12–14). Mi mindent aláírattathatnak egy királlyal a tanácsadók, hiszen lehetetlenség mindenhez érteni, mindent átlátni. A király nem fogadott el megvesztegetést (3,10–11), egyszerűen megtévesztették. De a rossz döntéseinknek ebben a világban visszavonhatatlan következményei lehetnek. Félelmetes!

– Még félelmetesebb „az ember bűnének és nyomorúságának” visszatarthatatlan áradata. A gyűlölet még nagyobb gyűlöletet szül, nemcsak önvédelmet (11), hanem kíméletlen bosszút. Amikor Isten népe védelmében is hoztak egy visszavonhatatlan iratot, akkor ezzel az önvédelemre adtak lehetőséget Isten népének. Ahol azonban elszabadulnak az indulatok, ott az eddig mederbe szorított sáros, szennyes áradat mindent visz (9–14).

– Mégsem félünk! Ember nem tudja visszavonni a bűn és a gonosz pusztító törvényét. Isten azonban ott tud fordítani, ahol az emberi bölcsesség és erő erre képtelen! Nagy örömünk van (15–17): nemcsak azért, mert védekezhetünk, hanem azért, mert az Úr véd bennünket az indulatosan tehetetlen időkben, ahol a mi aktivitásunk csak lavinává görgeti a bajt (2Mózes 14,14; Máté 1,23; Róma 12,19). Ő Jézus Krisztus feltámadásával örök megoldást adott nekünk. Mi Őbenne hiszünk! Mi Őt várjuk! (Jelenések 22,20)

Jakab 5,1–6

56. zsoltár