– Az Urat várjuk. Azt az Urat várjuk, aki hosszútűrő, vagyis kegyelme hordoz minket az üdvösségben, mint ahogy a madár szárnyal a levegőben (Ézsaiás 40,31). A levél írója kiemeli: Pál is az Úr kegyelmes türelmét, a kegyelmi időt, az üdvösség bizonyosságát hangsúlyozta, minden levelében. Valóban, kigyűjthetők az igehelyek erre vonatkozóan, miközben tanúi vagyunk annak, ahogy kialakul az újszövetségi iratok rendszere (1Korinthus 13,4; 1Thessz 5,14; Róma 2,4; 2Korinthus 6,6; Galata 5,22; Efezeus 4,2; Kolossé 1,11).

– A kegyelmi idő, azaz az Úr türelme, üdvbizonyosságot ajándékoz, amelynek látható gyümölcsei vannak: igyekezet a tisztaságra, feddhetetlenségre, békességre (14), vagyis növekedés ebben a kegyelemben (18). A kegyelmi idő nem tehet önhitté, hanem csakis örvendezővé és felelősen alázatossá, ugyanakkor hitvallóvá!

– Akinek üdvössége van, az minden nappal érik a hitében, tisztul, és nem sodorhatja el sem a világ, sem a sokféle kegyességi körök leszűkült írásértelmezése, sem a nehezen érthető bibliai részek cinikus, támadó kiferdítése. Akinek üdvössége van, az a lényegre, a Jézus Krisztusban közölt kegyelemre, az üdvösségre koncentrál, a többit az Úrra bízva. Csak ez az egy „optika” létezhet, amely „élesen” exponál a világra, mindenre.

Malakiás 2,17–3,5

461. dicséret