– Pál Rómában is a zsidókat szólította meg először. Ennek bevezetőjeként elmondta, miként került fogolyként Rómába. Pál kiemelte, hogy sem népe, sem népének ősi szokásai ellen nem vétett, de Izráel reménysége miatt esett fogságba, mert azt hirdette, hogy Jézus a Krisztus (16–20). Az ottani zsidók elmondták Pálnak, hogy eddig semmi rossz hírt nem hallottak róla (21), de azt hallották, hogy ez a nazarénus „szekta” mindenhol ellenzésre talált (22).

– Pál másnap részletesen, egy egésznapos szolgálatban hirdette nekik a Krisztust és az Isten országát, az Írások alapján (23). Majd házi őrizetében ugyanezt tette, mindenki előtt nyitottan, két éven át (29–31). Pál igyekezett őket meggyőzni Krisztusról (23).

– A mi igyekezetünk fontos, de csak akkor áldott, ha azt felhasználja az Isten. Igyekezetünk önmagában hiábavaló, az Úr áldása nélkül (Zsoltárok 127). Voltak, akik hittek, és voltak, akik nem hittek (24), ezek egymással is vitába szálltak (29). Csak hirdessük az Írások alapján Jézus Krisztust és az Isten országát, az eredmény pedig az Isten kezében van (24–28). Isten Szentlelke adja a hallás nyomán az értést, a nézés nyomán a látást, a megtérést és a gyógyulást (Ézsaiás 6,9–10).

– Gondoljunk csak bele, mekkora ajándék Jézus Krisztus! Mi érthető, mi látható Őnélküle? Lehetséges-e valóságos fordulat a világ sorában Őnélküle? Adatik-e tényleges gyógyulás Őnélküle? Bizony Őnélküle minden érthetetlen, rettenetes, visszafordíthatatlan és halálos. Elnézést a tényszerű diagnózisért. Jöjj, Szentlélek Úr Isten!

Prédikátor 12,9–14

277. dicséret