EZ EGY FONTOS FIGYELMEZTETÉS. Gondoljuk át!

– 1. Az a hajó, amellyel Pált és a vele lévőket Rómába akarták vinni, egy gabonát szállító alexandriai hajó volt (27,6). Ez a hajó átszelte a Földközi-tengert, és a túloldalon található Mirában töltötték fel a hajót újból vízzel és élelemmel, majd így haladt további Itália felé. Amikor Kréta szigetének déli csücskéhez, Lázea városába értek, már közeledett a tél, és a hajózás is veszélyessé vált. Ekkor figyelmeztette Pál, rajta keresztül az Úr, a hajó vezetőit és a legénységet, hogy ne menjenek tovább, mert az már életveszélyes, mindenkire nézve. A kormányost és a hajótulajdonost azonban a rakomány és a haszon érdekelte, valamint a mielőbbi célba érkezés (9–13).

– 2. Isten Igéje megállít bennünket, figyelmeztet, és nemcsak mérlegelésre indít, hanem egy határon túl konkrétan int, hogy meg kell állni, mert nagy baj lesz. Sőt, Isten sokszor próbatételes eseményeken keresztül érvényesíti kegyelmét rajtunk, amelyek által kényszerpihenőt iktat be az életünkbe. Ezt élték át a hajón lévők. Ugyan a figyelmeztetés ellenére továbbhajóztak. Arra hivatkoztak, hogy a biztos áttelelés helyét kell megkeresniük. Igazából külső érdekek mozgattak mindent (12–13). Így működik ez ma is: valamire hivatkozva többnyire mások a valós mozgatórugók. Ezért a hajón utazók forgószélbe keveredtek, támpont nélkül sodródtak, miközben reményvesztetten mindent ki kellett dobálniuk a hajóból... (14–20)

– 3. Reménységre kapjuk az ilyen figyelmeztetéseket. Az a baj, hogy nem igazán vesszük komolyan ezeket sem. Istennek azonban övéire gondja van (21–26). Akinek van füle, hallja (Jelenések 2,11).

Prédikátor 9,13–18

166. dicséret