ISTEN MINDEDDIG MEGSEGÍTETTE PÁLT!

– 1. Isten megsegítette Pált. Az apostol ezt hálaadással fogalmazta meg beszéde végén. De az ő számára az Isten megsegítő kegyelme nem a saját személyes életére vonatkozott, hanem az evangélium ügyére, amit képviselhetett. Ezért állhatott ott a helytartó és a király előtt is, „másként nem tehetett”. Pál hatalmas tudással, kristálytiszta logikával, valamint élő hittel bizonyságot tett a világi hatalmasságok előtt, ahogy tette ezt eddig is, kicsiknek és nagyoknak, minden népnek (22).

– 2. Isten megsegítette Pált, hogy az Ószövetség alapján hirdesse a Krisztust, mert az apostol semmi mást nem mondott, hanem csak azt, amit Mózes és a próféták szóltak: Krisztusnak szenvednie kellett, és elsőként támadt fel a halottak közül; – elsőként, de nem egyetlenként (22–23). Jézus maga is így tekintett az Ószövetségre, mint amelyek Őróla tesznek bizonyságot (János 5,39).

– 3. Isten megsegítette Pált. Így amikor Fesztusz zavarba jött, Pál okos, hiteles hitét tapasztalva, és ezért lebolondozta őt (24), akkor ezt Pál tisztelettel visszautasíthatta (25). Majd Agrippa király felé fordulva Pál kifejezhette azon reménységét, hogy bizonyságtételét nem teszi hiábavalóvá az Isten (26–29). Csak ezzel a reménységgel lehet hirdetni a feltámadott Krisztust. Még akkor is, ha bolondnak tartanak ezért, és cinikusan visszavágnak: – Te, annyira mondod, hogy még a végén elhiszem, amit mondasz, és keresztyénné leszek! – Még ezeknél is lehet remény!

– Az Úr megsegített és meg is fog segíteni! (1Sámuel 7,12)

Prédikátor 8,9–17

37. zsoltár