Most egy kiragadott üzenetre figyelünk, ami nem a leglényegesebb része a mai igeszakasznak, de mégis fontos: MENNYI TÜRELMÜNK, időnk, szeretetünk van egymásra? Arról van itt szó, amikor egy ügy, amely mögött mindig emberek vannak, „technikai kérdéssé” lesz: hogyan „kezelhető” az eset minél előbb, hogy ne az én fejem fájjon miatta.

– 1. Fesztusz helytartó nincs képben, és iratot kell küldeni az ügyről a császárnak, akihez Pál fellebbezett. Itt már csak erről a technikai kérdésről van szó, semmi másról, ami elől Fesztusz nem tudott kitérni, de amit igen rühell (25,26).

– 2. Bizony akkor is, ma is ez a helyzet: életünk kérdései, problémái, nehézségei, halálközeli tehetetlenségei csak a mi ügyünk. Mások számára ez, ha nem tudnak kitérni ügyünk elől – mert mindig a kitérés az első válasz –, akkor is legfeljebb „technikai” kérdéssé korcsosulhat a „hivatalosok” előtt. Megértem a „hivatalosokat”, mert nem lehet a másik gondját egy határon túl felvenni, abba ők halnának bele. De megszenvedik majd a tapasztalatot a „hivatalosok” is, amikor ők kerülnek hasonló helyzetbe, hogy milyen az, amikor technikai szám és eset vagyunk pusztán: egy akta a rengetegben...

– 2. Áldott legyen az Isten, hogy Őelőtte minden élet „türelemmel meghallgatott”, egyként fontos élet, megváltás után kiáltó élet, és az Ő jótetszése szerint megváltásban részesülő élet. Akik Jézus Krisztusban vannak, azok bizonyosak ebben, és mások számára is az Úr eszközei lesznek, hogy saját gondjaikon túllátva, a rájuk bízott másikban ne csak egy technikai ügyet lássanak.

Prédikátor 8,1–8

138. zsoltár