FÉLIX
– 1. Történelmi tények alapján mondjuk, hogy Félix helytartó egész „mozgalmas”, rabszolgából helytartói karriert befutott; – törekvő és léha; – erkölcstelenül hatalmaskodó, azaz felfelé mosolygó, lefelé taposó, érdekei szerint mindenkinek kedvében járni akaró (27); –összességében kárt vallott élete benne van ebben a mondatban: – elnapolta Pál ügyét (22).
– 2. Félix úgy kártékony, hogy „semmilyen”: észre sem veszi, hogy kegyetlen, nem emlékezik már arra, hogy honnan jött… Pál ügyében nem dönt, lényegtelen ürügyekre hivatkozik, az apostolt fogságban tartja, de „enyhébb fogságban”, mert élvezi Pál társaságát, a hitről való társalgást… Mástól elcsábított feleségével, Druzillával teszi ezt. Úgy viseli hivatalát, hogy nem felelőse sem hivatalának, sem a rábízottaknak, sem saját életének. Igazi pojáca, aki mindig csak lefölözi a tejet, élvez és nem felel, nem dönt, még „felelős” hivatalban is másra hárít. Páltól is azt várta, hogy az apostol majd leteszi a megfelelő összeget neki, és akkor szabadon bocsátja (26).
– 3. Erre mutatott rá Pál, amikor igazságról, önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről kezdett el beszélni előtte (25). Félix ekkor egy pillanatra megrémült. Aztán elnapolta az ügyet; – véglegesen.
– 4. Urunk, köszönjük, hogy Te nem napoltad el a mi ügyünket, hanem maradandóan megoldottad azt a Jézus Krisztusban! Bocsásd meg, Urunk, hogy minket sok rejtett szándék vezet, és olyan sok mindent elnapolunk; – észre sem vesszük! Ne engedd, hogy bedaráljanak! Köszönjük, hogy „odaát” már nem lesz szükség önmegtartóztatásra, mert a Te igazságod örömmé lesz életünkben!
*
Félix Kr. u. 52–59 között volt Palesztinában római helytartó.
Félix felszabadított rabszolga volt. A történetíró Tacitusz azt mondta Félixről, hogy: „a királyi jogart rabszolgai hajlammal és érzülettel lengette, és a méltósága csorbát szenvedett a kegyetlenség és testi vágy minden formája nyomán.”
Félix mészárlást hajtott végre a zsidók között Cézáreában, parancsot adott Jonatán főpap meggyilkolására.
Amikor Pált elé hozták, már hat éve volt helytartó.
Két évvel később azonban visszarendelték Rómába (Cselekedetek 24,27), hogy felelősségre vonhassák néhány vádló alapján, a cézáreai zsidó mészárlások ügyében. Néró császár felmentette.
Félix „váltságdíjat” remélt Páltól (Cselekedetek 24,26). Nem ő volt az egyetlen, aki lefizethető volt, hogy szabadon bocsássa a letartóztatottakat.
Félix zsarnoki magatartása a zsidók római tekintéllyel szembeni lázadásának kiváltó okai közé tartozott. A lázadás háborúhoz, Jeruzsálem bukásához (Kr. u. 70) és a zsidók szétszórattatásához vezetett.
Félix felesége Druzilla, I. Heródes Agrippa egyik lánya volt, testvére II. Agrippának és Berenikének (Cselekedetek 25,13). Félix csellel szerezte meg őt első férjétől, Aziusztól. Druzilla „mozgalmas” élete szörnyű véget ért, amikor Félix nevű fiával odaveszett a Vezúv kitörésekor, ami Pompeit hamuval borította be (Kr. u. 79).
Prédikátor 4,17–5,8
510. dicséret
