PÁL BESZÉDE FÉLIX HELYTARTÓ ELŐTT.

– 1. Pál beszéde tisztességes. Az apostol a törvényes rendet betartja; a felsőbbség iránti tiszteletet megadja. Pál soha nem vitázik, konfrontálódik „csak azért is”; nem szít lázadást (10–13).

– 2. Pál beszéde nemcsak tisztességes, hanem hitvalló, hiszen bátran megvallja, hűséggel képviseli Jézus Krisztusba vetett hitét, amint az következik az ószövetségi iratokból, a mózesi törvény és a próféták könyveiből. A hit lényege a feltámadás (21), az örök élet, az üdvösség – a széttört emberlét újjáteremtése, megváltása –, valamint az Úr erejével, a tisztább életre való törekvés (12–16). Pál nem tagadta meg a „gyökereit”, de megvallotta, hogy a gyökerek gyümölcstermő fává növekedhetnek a Jézus Krisztusban (12–20).

– 3. Pál beszéde a legérzékenyebb pontra tapint. Az apostol nem védekezik, mert igazi védelme az Úrnál van. Éppen ezért rámutat a keresztyén hit botrányára és bolondságára (1Korinthus 1,23), ami ma is a megütközés köve (Róma 9,1): Jézus Krisztusra, aki Isten Fia, Megváltó, aki meghalt és feltámadott (21). Ha ezért vádolják, vállalja. Ezzel az apostol szinte kérdezi: mi értelme van bármiféle életnek és hitnek az örök, isteni megoldás, megváltás, üdvösség reménysége nélkül? Már maga a kérdés is botrányos?

Prédikátor 4,13–16

252. dicséret