– Pál beszéde bűnbánattal teli hitvallás volt, bizonyságtétel Isten megváltó szeretetéről, amelyet Jézus Krisztusban kijelentett minden nép számára (22,1–21).

– Az óember számára azonban elviselhetetlen, ha más is részesül valamiből, amiről úgy gondolja, hogy az csak neki jár. Pált félbeszakították, és a halálát követelték. Kimondatlanul, de így vagyunk az Isten üdvözítő gazdagságával is. Ezzel nem azt mondjuk, hogy mindenki üdvözül, de nem is akarunk a kérdésbe, azaz Isten kiválasztó kegyelmének titkába belekukucskálni; hiszen ezeket Ő elzárta előlünk (22–23).

–  A pogány, római ezredes tűnt irgalmasabbnak, aki védelmébe vette Pált, és a várba vitette a feldühödött zsidók elől (24; 30). Itt ugyan megkorbácsoltatta az apostolt, de mi ez a megkövezéses kínhalálhoz képest. Sőt, ez a próbatétel sem volt hiábavaló, Isten gyermekeinek életében nincsenek véletlenek, mert közben kiderült, hogy Pál római polgár. Ez pedig jogi védelmet adott neki. Isten így sietett most az apostol segítségére (25–29).

– Ki tudja, mitől ment meg bennünket a mi Urunk, amikor testi szemekkel értékelve valami rossz történik velünk, mert nagy kín volt a megkorbácsoltatás; de sokkal rosszabb következett utána. Sőt, Isten ezen keresztül készítette el most a szabadulást!

–  Bevehetetlen vár a mi szabadító Istenünk (Zsoltárok 46).

Prédikátor 2,12–26

454. dicséret