– Pál az efezusi események után több hónapot töltött a második missziói úton alapított macedóniai gyülekezetekkel: Filippi, Thesszalonika, Bérea (1). Az apostol itt számos beszédben intette őket (2), ahogy elköszönésekor az efezusiakat is. A „paraklézis” több fontos jelentéssel bír: könyörgés, kérlelés, intés, bátorítás, megnyugtatás, vigasztalás. Mindegyikre szükségünk van: arra is hogy mindezeket kapjuk; és arra is, hogy adjuk…

– Pál valószínűleg itt jutott el eddig a legnyugatabbra, a Mecedóniától északra fekvő, Adriai-tengerparti Illíriába (Róma 15,19). Innen elment Görögországba, amin Akhája tartományát kell értenünk, azon belül Korinthust, ahol három hónapon át végezte a paraklézis szolgálatát. Aztán mivel Pál úgy látta, hogy nem volt több munkaterület számára ezen a vidéken (Róma 15,17–33; Cselekedetek 19,23–28), ezért visszaindult Jeruzsálembe.

– Itt azonban merényletet terveztek ellene a páskaünnepre hajózó zsidók, ezért gyalog ment át Macedónián, majd az ünnep után hajóztak át Filippiből Troászba, Lukáccsal együtt. Itt újra a „mi” forrást olvassuk (6). Pál biztatott másokat. Most Lukács felsorolja azokat, akik Pált biztatták, hogy kibírja helyzetét (4–5). A vezetőt is kell biztatni.

2Krónikák 28

465. dicséret