MENNI TOVÁBB!

– 1. Nem, ez nem egy bölcs tanács!

Nem arról van szó, amit a pozitív gondolkodás hívei hangsúlyoznak: – Semmi baj, megyünk tovább!

Ennek a felszólításnak csakis az örök élet Urát követve, Őbenne bízva, az Ő szolgálatában van értelme. Földi életünk minden hétköznapi feladata valójában hitben nyer tartalmat, távlatot.

Egyébként sok, igen kemény nyomorúságot megélt embertásunk joggal kérdezi, kérdezte is már tőlem: – Hova menjek már, meg minek, kiért?

– 2. Az apostol megy tovább!

Az apostol megy tovább, a ciprusi Páfoszból a dél kis-ázsiai Pergébe, ahol most nem áll meg, hanem a nagyobb város, a pzidiai Antiókhia felé igyekszik (13–14). Először a nagyobb városokban kell hirdetni az evangéliumot, Pergébe majd még visszatér (14,25).

Az apostol megy tovább, noha János Márk elvált tőlük, és visszament Jeruzsálembe (13). Ez a tény később bővebben, kifejtve olvasható: János Márk elhagyta, otthagyta őket (15,38). Okát csak találgatni tudjuk, de októl függetlenül fájhat, ha otthagynak bennünket.

Az apostol megy tovább, noha a tengerparti lapály után hatalmas, veszélyes hegyláncon kell átkelniük, síkos pallókon a vízesések fölött, kitéve banditáknak, megmászva 1500 méter magasságot.

Az apostol megy tovább, pedig nagyon beteg, erőtlen, szinte nem lát (Galata 4,15).

Az apostol megy tovább, noha oly mérhetetlenül sok szenvedés kíséri az Úr ügyének képviseletében (2Korinthus 11,23–33).

Az apostol megy tovább, mert szabadító Ura vezeti, viszi, hordozza őt.

– 3. Megyünk tovább, mert az Úr ügyében, az Ő követségében járunk, Őróla tanúskodunk, az Ő mindenre elégséges erejét, örömét, oltalmát élvezve!

2Krónikák 4

152. dicséret