A SZENTLÉLEK HORDOZZA JÉZUS KRISZTUS EVANGÉLIUMÁT.
– 1. Pált és Barnabást a Szentlélek küldte el az evangélium hirdetésére; de ezt imádság, böjt, szolgálat előzte meg; valamint az antiókhiai gyülekezet jóváhagyása és kiküldése követte. Ki küld el bennünket? Van-e felhatalmazásunk Istentől és emberektől? Mit, kit képviselünk „küldetésünk” közben, önmagunkat, vagy az Urat? Elhívás, felhatalmazás nélkül bajt okozunk, amely megosztó káoszt „termel” minden emberi jószándék és buzgóság ellenére is (1–3).
– 2. Pál és Barnabás hiszi, hogy útirányukat is a Szentlélek mutatja meg. Ő nyit meg kapukat, kikötőket, szigeteket, országokat, jelezve: merre kell menni. Szeleukia Antiókhiától mintegy nyolcvan kilométernyire fekvő kikötőváros. Onnan hajóztak el Ciprus szigetére (4), majd a szigetet keletről nyugatra bejárták, Szalamisztól Páfoszig, hirdetve Jézus Krisztus evangéliumát (4–6). Az Úr vezet, ha az evangélium ügyében járunk, megnyit és lezár utakat: engedelmesen figyelni kell az eseményekre, hiszen azoknak is Ura az Isten. Az sem véletlen, hogy Lukács ettől kezdve Saul helyett a Pál nevet használja, a héber név helyett a görög nevet (9), hiszen az újjászületett apostol, más (akkor görög) kultúrában hirdeti az örök evangéliumot. A környezethez, helyzethez igazodhatunk, de az evangélium nem változhat.
– 3. Pál Barnabás tapasztalja, ahol munkál a Szentlélek, ott támad a gonosz is. Ciprus helytartója intelligens, eszes, nyitott ember volt, akit minden érdekelt, az okkult varázslás ugyanúgy, mint a Pál és Barnabás által hirdetett új tanítás. Az udvari varázsló, Barjézus, görög nevén Elimás, szembeszállt az evangéliumi üzenettel. Nagy a kínálat mindenütt, sok a kísértés. Sok az okos, intelligens, eszes ember. Mégis, mennyi a nyomorúság a világban; – mennyi elferdített út, mennyi kiferdült élet! (8–9)
– 4. A Szentlélek azonban nem engedte elferdíteni az Úr egyenes útját. Szergiusz Paulusz ciprusi helytartó lett az első pogány, semmiféle zsidó háttérrel nem rendelkező megtérő. Nem Pál és Barnabás szigorúsága győzött itt. Pál „erős nézése” és szavai csak az adott helyzet Úrtól vett eszközei lehettek. Mi ne győzzünk, mert abból, Jézus Krisztust emlegetve is csak baj lesz. Nem mi győzünk, hanem az Úr Lelke, evangéliuma győz vakoskodó életünk felett az üdvösség „jóllétet” (nem jólétet, hanem jóllétet) ajándékozó világosságával (10–12).
2Krónikák 3
480. dicséret
