SZÓLJ, URAM!

– 1. Közhely, de igaz: ingermérgezésben szenvedünk, hiszen féktelenül árasztjuk egymásra saját magunkat a multikommunikációs csatornák hálózatán. Isten ajándéka, amikor ebben a mérgezésben gyógyulásra, tisztulásra vágyunk, és elcsendesedve újra meg szeretnénk hallani mindazt, amit az Úr akar mondani nekünk.

– 2. Ez a gyülekezet egyik fontos ismertetőjegye: együtt, imádsággal, nyitott és engedelmes szívvel várják az Úr szavát, amelyet mindig egy-egy tanúságtevőre bíz az Isten. Ebből az áldásból következnek a gyülekezet további ismertetőjegyei…

Péter és Kornéliusz, valamint a velük lévők gyülekezetté lettek; zsidók és pogányok, azokon belül is sokfélék, eggyé lettek abban a feltámadott Jézus Krisztusban, akiről Péter tanúságot tett (34–43).

Akik az Úr Igéjére figyelnek, azoknak adatik a Szentlélek, hogy hitük élő, eleven, és mégis érett, józan hitté lehessen (44–48). Ez a hit bizonyságtevő hit (42–43).

– 3. Felsorolni sem tudom most, hogy csak ebben a szakaszban mennyi üzeneten keresztül szólíthat meg minket az Úr…

Kornéliusz, kiterjedt házanépével együtt várta Pétert, mint az Úr eszközét, mert valójában az Úr érkezését várta (23–24).

Péter nem engedte, hogy Kornéliusz imádja őt (25–26).

„De nekem az Isten megmutatta, hogy egy embert se mondjak közönségesnek vagy tisztátalannak.” (28)

„…te jól tetted, hogy eljöttél.” (33)

„Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten…” (34)

„…Ő szertejárt, jót tett…” (38)

1Krónikák 25

150. zsoltár