A BIZALOM egyre ritkább kincs. Felgyorsult, nem egyértelmű világunkban a gyanakvás mindennapos, szinte érthető…

– Saulnak el kellett hordoznia korábbi bűnei következményeit.

– Ennek egyik jele volt az, hogy a damaszkuszi tanítványok bizalmatlanok voltak vele szemben (20–21; 26).

– A hit szemének is idő kell, mire a reménység mellett bizalommal is tudunk tekinteni arra, aki sok rosszat művelt már velünk.

– Az Úrba vetett bizalom sem adhat alaptalanul, vakon bizalmat bárkinek.

– Ugyanakkor, az Úrba vetett bizalom nem lehet folyton és mindenkivel szemben gyanakvó.

– Az Úr ajándéka az a testvér – mint Saul számára Barnabás –, aki mellénk áll, jó bizonysággal szól rólunk, a minket terhelő bizalmatlanság idején (27).

– Sault egyre jobban felbátorította az Isten Lelke: hirdette a Krisztust (22), vállalta az ezzel járó szenvedést (23–25; 29). Saul életének kitartóan jó bizonysága által megfogant az iránta való bizalom sokak szívében; olyannyira, hogy az életét is megmentették (25; 30).

– Arra pedig semmi szükség, hogy mindenki bízzon bennünk! El sem bírnánk hordozni az ezzel járó terheket!

1Krónikák 21

88. zsoltár