István beszéde az Úr szabadító tetteire úgy mutatott rá, hogy meghirdette: Isten szabadítása Jézus Krisztusban teljesedett be (7,52–53). Ma is ez a bibliai írásmagyarázat egyetlen módja és lehetősége, amit megáld az Isten. A többi mind retorikai bűvészkedés, gyarló emberi öncélok szolgálatában.

A krisztusi szabadítás nem csak sokféle hitetlenségétől, nem csak a „testvéri” és emberi irigység gyilkos dühétől, nem csak a jelen megannyi keserves „egyiptomi” fogságából, megkötözöttségéből szabadít meg bennünket. Ebben a szabadításban nem arról van szó, hogy majd végérvényesen nekünk lesz igazunk, mások ellenében.

– Hanem: a krisztusi szabadítás örök, maradéktalan, valóságos, igaz és kegyelmes. A krisztusi szabadítás megváltó szabadítás.

Bizonnyal érkezik az Úr szabadító irgalma... Test és a lélek már-már megszakadhat a fájdalomtól; – emberileg pedig tehetetlenül állunk a szenvedő mellett… De az Úr érkezik, nem marad el!

– Nemcsak egyén, közösség is szenvedhet. Közösségben is szenvedhetünk egymástól; – illetve együtt szenvedhetünk más közösségektől. Egyénenként és közösségként is megnyomoríthatjuk egymást. Együtt, könyörgően valljuk: az Úr megváltó szabadítására van szükségünk (39–43).

1Krónikák 13

4. zsoltár

Szerző: refdunantul  2019.08.04. 04:00 komment

süti beállítások módosítása