ISTVÁN szeretetszolgának lett választva, ám Isten prófétává tette őt. István a zsidó vallási intézmények, a szertartás, a hagyomány ellen fordult, és annak üres vallásosságát szembeállította a krisztusi szabadság, bensőség, közvetlenség, az igaz, élő kegyesség hirdetésével.

– 1. Itt markánsan elkülönült egymástól zsidóság és keresztyénség. Elkezdődött az első keresztyénüldözés is, a mindenkori üldözések jellemzőivel: emberek felbiztatása, fellázítás, hamis tanúk állítása, konkrét vád és koncepciós per, kegyetlen kivégzés…

– 2. Itt ellentétbe került egymással papság és prófétaság. Ennek az ellentétnek a csúcspontja a kereszt, mert ott feszítette meg a papság a prófétaságot, a betű a Lelket, a törvény a szabadságot; – de nem tudta azt végleg halálba vetni. (Ravasz László)

–  3. Itt szembekerült egymással az intézményi, hagyományos vallás; valamint az élőnek, igaznak mondott hit és kegyesség. Ezek harca évszázadok óta, mind a mai napig valós küzdelem, mert a régi mindig megcsontosodik, és az új lesz az eleven. Ezért minden kor kitermeli a maga „reformátorait”, és minden korszak hangsúlyozza, hogy megújulásra van szükség. A megújulásért kiáltók lehetnek próféták, ragyoghat az arcuk; – de azért ezek közül mégsem mind igaz próféta, és nem is mindegyikük arca ragyog a Szentlélektől.

Nem megújulás kell, hanem megváltás, amely újjászül, hogy egyszerre becsüljük a hagyományt és a megújulást.

1Krónikák 11

75. zsoltár