Jézus összefoglalta a „végidők” eseményeit (7–20), hangsúlyozva, hogy mindezeket előre megmondta a tanítványoknak (23). JÉZUS A TÖRTÉNÉSEKET ELŐRE TUDTA, DE AZ Ő ELJÖVETELE NEM FÖLDI ESEMÉNYEKHEZ KÖTÖTT, hanem az Isten elrendeléséhez. A hamis próféták azt hangsúlyozták, ha elpusztul a jeruzsálemi templom, akkor itt a földi világ vége, Jézus Krisztus eljövetelének ideje (21). Erre a hamis feltételezésre hangzik az evangélium válasza: – Vigyázzatok! – Ne higgyétek! – Semmiféle rendkívüli, vagy látványos esemény, jelnek és csodának tűnő mutatvány nem tévesztheti meg a választottakat (22).

– 1. Jézus tanítványainak nem az eseményekre kell figyelniük, hanem az Úr szavára, Igéjére. Nagyon is benne élünk a világ eseményeiben, ám azokat nem becsüljük le és nem becsüljük túl.

– 2. Nem a véget várjuk, hanem az élet Urát! Ennek idejét nem eseményekhez kötjük, hanem az Ő kijelentéséhez, aki világosan elmondta, hogy az Úr eljövetelének idejét senki sem tudja, csak az Atya (32). Ezért mindig az Úr szavára kell figyelni, és mindig készen kell lenni (Máté 24,44).

– 3. Az Úr szavára való figyelés több, mint valami kegyességi kategória. Isten Igéjére figyelni olyan, mint amikor az ember mentőövbe kapaszkodik, amíg meg nem érkezik érte a mentőcsónak és ki nem emeli őt az elnyeléssel fenyegető habok közül.

– Az ég és a föld elmúlik, de az Úr beszédei nem múlnak el soha (31).

Bírák 8,1–23

257. dicséret