– 22. vers. Jézus érintve gyógyított, noha puszta isteni szavával is gyógyíthatott volna, ahogy ezt tette a pogány asszony lánya esetében (7,29).

– 23. vers. Jézus mégis, sok estben, így itt is, a korabeli hiedelemvilág mozdulatait megtartva cselekedte a mennyei csodát. Jézus tudta, hogy az embernek szüksége van az érintésre, a külső, látható mozdulatokra, hogy megnyugodjon. Ugyanakkor Jézus egész küldetése arról szól, hogy a gyógyulást és a maradandó megoldást, a mindenben való „tisztánlátást” mindig csakis az élő Isten hatalma adhatja az embernek. Aki ezt felismerhette, az tudja, hogy fontos az emberi érintés, de csak pillanatnyi a nyugalom az Úr megváltó hatalma nélkül. A megváltás új bora ugyanis szétfeszíti a régi tömlőt (2,22).

– 24–25. versek. A bétsaidai vak esetében nem azonnal, hanem fokozatosan történik meg a gyógyulás. Isten akarata dönti el, hol adatik azonnal, hol fokozatosan, hol pedig nem adatik gyógyulás. Csak egy megoldás van: a krisztusi megváltás, a mindenben való „tisztánlátás”. –

– 26. vers. A gyógyult embert hazaküldi az Úr. Jézus Krisztusról otthon beszélj először. Olyan buzgón mondod másoknak az evangéliumot, de otthon hallgatsz erről? A testi vakság nagy nyomorúság, de nagyobb baj a lelki vakság. Még a tanítványok is vakok (18). Nem a csoda segít igaz hitre, valódi tisztánlátásra. Ma is Isten kegyelmének csodáit éljük meg a jóléti társadalmakban; – és hiszünk-e a megfeszített és feltámadott Úrban?

5Mózes 28,27–48

206. dicséret