– Jézus mindenkihez jött, nincs megkülönböztetés. Így ment el Jézus a „pogány”, nagykereskedő Tíruszba is (24).

– Bizony mindenkinél, minden népnél sok baj van. Ezek a bajok, kortól, kultúrától, vallástól függetlenül ugyanazok a nyomorúságok: a gonosz hatalma ural bennünket, és kellene egy gonosznál nagyobb hatalom, aki megszabadít. Terheltek ezek a kifejezések, de csak így tudjuk pontosan megfogalmazni a lényeget: „megszálltak minket és szabadító kellene”. Tíruszban és mindenhol vannak megszállottak, meg mindenféle bajjal és betegséggel küszködők. A legveszélyesebb baj a „jólét” (25–26).

– A sziroföníciai asszony tudta ezt, lánya bajával Jézushoz fordult, mert már hallott Jézusról, és most „élt” Jézus közelségével (26). Ezzel a közelséggel mi naponta élhetünk, bárhol, bármiben vagyunk; – ha hitben járunk, nemcsak látásában (2Korinthus 5,7).

– Jézus válasza elsőre megdöbbentő, pedig fontos. Ebben a világban van egy sorrend, amit Isten az ember számára fogalmazott meg. Először azokkal törődj, azok életével, hitével, akiket az Isten rád bízott. Isten őket kéri számon rajtad. Ezt Jézus is komolyan vette, saját népe kapcsán: először ők, „a fiak egyenek…”.

– Isten kiválasztása azonban nem kizárólagosság. Istennek más népekből is vannak választottai. Isten sorrendje, valamint szeretetének határa nem emberi. Ezt jelenti ki itt Jézus, amikor meggyógyítja a pogány asszony lányát.

– Ez az asszony ugyanis hitte Jézus hatalmát, elfogadta az e-világi isteni sorrendet, és az asztal alatt kuncsorgó „kutyaként” egy morzsát is elégnek tartott a maga számára az Úr kegyelméből. Elég is annyi. Ez az asszony nem elégedetlenkedett, nem lázadt, nem lett forradalmár; – hanem hitt… (28–30). Mi, az asszonyhoz hasonlóan, vegyük komolyan az emberi sorrendek és keretek között megjelenő, azt azonban messze felülíró isteni kegyelmet. De Isten írja felül ezeket, ne mi. Addig pedig ne merészeld csupán a „távoliakat” gondozni, amig a saját gyerekeiddel és a házastársaddal semmit nem törődsz, „világmegváltó” feladataid közepette.

5Mózes 25

375. dicséret