– 1. Az Urat hatalmas tetteiért dicsérjük (2). Az Úr leghatalmasabb tette, Jézus Krisztus feltámadása által a mi szabadításunk, megváltásunk üdvözítő tette.

– 2. Az Urat mindenekelőtt a szentélyében, a templomában dicsérhetjük (1). Ez egészen egyszerűen azt jelenti, hogy el kell jönni a templomba. Igen, ez a sokszor félreértett „templombajárás” fontossága. Hiszen ekkor vállalok közösséget, látható módon, Urunk ügyével, népével. A testi jelenlétet, Isten látható egyházában, gyülekezetében, hitvallás. Nem baj, ha fáradt vagy, ha nem tudsz figyelni, nem lehet kifogás, hogy nincs időd. Közben, ha eljössz, Isten Lelke majd elvégzi, hogy testi jelenléted ne legyen hiábavaló, hanem a mennyei világgal, a megváltó Jézus Krisztussal való találkozássá legyen.

– 3. Az Urat ezután, a „templomból” kijövet, dicsérhetjük, az Ő nagyságához méltóan, hitelesen a mindennapok örömei, sikerei, küzdelmei, kísértései és próbatételei között is (2). A „templomból” kijövet dicsérjük Őt a földön, úgy élve itt, hogy dicsérhesse az Urat az égboltozat is (1). Az ember már az égboltozatot is birtokba venné… Állj le ember, ne lépd túl hatáskörödet! Több ez, mint környezetvédelem. – Minden lélek dicsérje az Urat! (6) Ez már közbenjáró imádság. Isten magasztaló népének könyörgése.

Galata 3,19–29

458. dicséret

Május 3. – A teljes igemagyarázat

(1) „Dicsérjétek Istent szentélyében…” (Zsoltárok 150)

A SZENT ZENÉVEL FOGLALKOZÓKNAK, a „himnológusoknak” fontos csemege a 150. zsoltár hangszereinek sorjázása, jelezve, hogy mennyiféle hangszerrel lehet dicsérni az Urat (3–5).

Bach kantátái szentlelkesen ihletett példái ennek.

De ennek a zsoltárnak nem ez a fő üzenete. Főként nem azért íródott, hogy a lehetséges, Isten-dicsérő hangszereken vitatkozzunk.

– 1. Az Urat hatalmas tetteiért dicsérjük (2).

Az Úr leghatalmasabb tette, Jézus Krisztus feltámadása által a mi szabadításunk, megváltásunk üdvözítő tette.

Minden hatalmas tette, ennek előképe, és ebből fakadó kegyelmi tette; – népe és az egyes hívő ember életében egyaránt; – nagy szabadításokban és hétköznapi, alig észrevehető rezdülésekben ugyancsak.

– 2. Az Urat mindenekelőtt a szentélyében, a templomában dicsérhetjük (1).

Ez egészen egyszerűen azt jelenti, hogy el kell jönni a templomba.

Igen, ez a sokszor félreértett „templombajárás” fontossága.

Hiszen ekkor vállalok közösséget, látható módon, Urunk ügyével, népével.

A testi jelenlétet, Isten látható egyházában, gyülekezetében, hitvallás.

Nem baj, ha fáradt vagy, ha nem tudsz figyelni, nem lehet kifogás, hogy nincs időd.

Közben, ha eljössz, Isten Lelke majd elvégzi, hogy testi jelenléted ne legyen hiábavaló, hanem a mennyei világgal, a megváltó Jézus Krisztussal való találkozássá legyen.

Vagyis, ha nem jössz el, olyan hálátlan vagy az Uradhoz, noha mindennap az Ő kegyelméből élsz, mint a megveszett, gazdájának is nekitámadó kutya.

Még akkor is, ha otthon úgy imádkozgatsz.

Isten Igéje, üzenete ugyanis a gyülekezetben szólal meg, és így kísér tovább Isten közelsége a mindennapokban.

A szentélyben elhangzó magasztalásra támad visszhang az égbolton, a mindenségben, a mennyben (1).

A templom, a gyülekezet az a „tér”, ahol tökéletes az Isten magasztalásának „akusztikája”.

Minden tevékenységnek van méltó helye, miért pont ennek a legszentebbnek ne lenne.

Nyaralni, már nem adod alább, távoli tájakra utazol jólétedben.

Megváltó Urad közelébe nem mész, arra sajnálod az időt.

Mindenkor adjunk hálát azokért, akik viszont jönnek.

Ez csoda!

– 3. Az Urat ezután, a „templomból” kijövet, dicsérhetjük, az Ő nagyságához méltóan, hitelesen a mindennapok örömei, sikerei, küzdelmei, kísértései és próbatételei között is (2).

A „templomból” kijövet dicsérjük Őt a földön, úgy élve itt, hogy dicsérhesse az Urat az égboltozat is (1).

Az ember már az égboltozatot is birtokba venné, a „látható eget”: gépek, műholdak, frekvenciák, ózonlyukak...

Állj le ember, ne lépd túl hatáskörödet!

Több ez, mint környezetvédelem.

– Minden lélek dicsérje az Urat! (6)

Ez már közbenjáró imádság. Isten magasztaló népének könyörgése.