– 1. Minden vallás, eszme, „igazság” sajátja, hogy magáévá akarja tenni az egész világot, akár úgy is, hogy kiirtja azokat, akik ellent állnak (6–9), majd körtáncot járva ünnepel: – győzött az igazság; – vagy győzött „az Isten”; – ezért győzött „az Ő népe”, és ítéletre jutottak a bűnösök (1–5). A történelem szinte csak erről szól. Fogalmazzunk pontosabban: Az ember annyira gyarló és önző, hogy a kezén megfakul minden igazság, még az egyetlen, szent Isten ügye is.

– 2. Ezt a zsoltárt csak Jézus Krisztus felől lehet helyesen érteni, hiszen a mi Urunkban látjuk meg igazán, hogy milyen az Isten, mit tett értünk, hogyan hajtotta végre jogos ítéletét, és miként érvényesítette igazságát. Van tehát Ura ennek a világnak, van miért magasztalnunk az Istent, van igazság (János 14,6), van bűn miatti jogos ítélet; – de van kegyelem, megoldás, megváltás is, a Jézus Krisztusban.

– 3. Vagyis, ha ítéletről beszélek, az először mindig rám vonatkozik, és nem a másikra; – de kegyelmet nyerve, csakis irgalmas lehetek a másikhoz, az Úr nevében; – mert én is irgalmat nyertem (Máté 5,7; Máté 9,13). Minden más igazság kárhozatos szemfényvesztés. Dicsérjük az Urat, Jézus Krisztusért!

Galata 3,1–18

343. dicséret