Ez a zsoltár Isten dicséretére hívja fel a mindenséget (1–12), majd megindokolja, hogy MIÉRT DICSÉRJÜK AZ URAT (13–14).

– 1. Dicsérje az Urat az ég, vagyis a világmindenség: az angyalok, a csillagok, a nap, a hold és minden égitestek (1–6). Dicsérje a Teremtőt a teremtett világ. Dicsérjük a Teremtőt, aki a világ törvényeit, rendjét megalkotta, és azokat fenntartja (6). Valóban kegyelem, magasztalásra indító csoda, hogy „működik” ez a világ, minden romlás ellenére, mert az Úr hatalmasabb a gonosznál.

– 2. Ezért dicsérje az Urat a föld, az elemek, a természet, az állatok (7–10); – és dicsérje az Urat az ember, minden uralkodó és minden korosztály (11–12). Megmaradásunk egyetlen lehetősége, életünk értelme az, hogy ehhez a mennyei kórushoz csatlakozzunk.

– 3. Hiszen Isten magasztalásában elismerjük, hogy Ő magasztos, fenséges, egyetlen, élő Isten, akinél nincs nagyobb, és akin kívül nincs más; – így belesimulunk az Ő üdvözítő rendjébe. Az Ő közelsége az üdvösség. Jézus Krisztusban nyilvánvalóvá lett ennek a közelségnek valósága, áldása, megtartó szeretete. Isten népe, minden hívő, szerte a világban, részesült ebből (13–14).

Galata 2,15–21

275. dicséret