Talán A JERUZSÁLEMI VÁRFAL FELÉPÍTÉSÉNEK IDEJÉN született ez az Urat magasztaló ének, Nehémiás korában, Kr. e. 445 után.

– 1. Milyen ez a világ? Minden „romos” és „szétszórt” ebben a világban, sebes és beteg (3). Minden deres, havas, jeges, nem lehet kiállni hidegét (16–17).

– 2. Milyen Isten városa? A mindenható és világot teremtő, gondviselő (8–9), erős és bölcs Isten (4–7) összegyűjti népét, megépíti „városát”, „országát” (2). De jó, hogy „Isten városa” az Úrba vetett bizalom, ennek nyomán a békesség, az üdvösség, és nem a tahó, erőszakos dominancia városa. Ő erős zárakat tett városára, hiszen az Ő szeretetétől senki és semmi el nem választhat bennünket (10–14).

– 3. Isten szava, Igéje mutat rá a világ romos és rideg állapotára; – valamint Isten városának felépített, jeget elolvasztó békességére, a megváltó Isten közelségére. Ez az Ige, ebben a romos világban rendet teremtő, újjáteremtő parancs (15), törvény (19); – Isten országában evangéliumi kegyelem, az Úr Jézus Krisztusban (18), áldás (13). – Üdvössége van annak, aki ezt tudja, és ezért magasztalhatja az Urat! Nem kell ennél több (20).

Galata 2,11–14

212. dicséret