A 146–150. fejezetek közötti zsoltárok szintén „HALLÉL ZSOLTÁROK”.

– 1. Az ószövetségi istentiszteleten az egyéni kegyesség is a gyülekezet közös áhítatán valósulhatott meg. A gyülekezetben kapja a Szentlélek indítását az egyén, hogy magasztalja az Urat, amíg csak él. Ravasz László magyarázata visszaadja a dicséret lényegét: A zsoltáros élete, létezése dicséretmondás; – ez pedig az üdvözültek állapota (1–2).

– 2. Ezek a „Hallél zsoltárok” azt hangsúlyozzák, hogy csak az Úrban lehet bízni, Jákób Istenében, aki az eget és a földet alkotta. Emberekben, hatalmasságokban, előkelőkben, halandókban ne bízzunk, mert azok tehetetlenek, sírba jutnak (3–6).

– 3. Ennek indoklására mi sokkal nyomósabb érvet tudunk előhozni, mint ahogy azt a zsoltáros tette. Hála az Úrnak, nemcsak azért bízhatunk az Úrban, mert Ő felkarolja a mindenféle szükségben szenvedőket! Ez fontos, de életünk valódi nyomorúságára nézve még édeskevés lenne. Ő Jézus Krisztusban megváltott a bűntől és a haláltól az örök életre, az üdvösségre (7–9).

– Dicsérjük az Urat! Dicsérjem az Urat!

Galata 2,1–10

26. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

A Zsoltárok könyvének ötödik fejezete a 107–150. zsoltárokat tartalmazza. Ezen belül a 113–118. zsoltárok Istent magasztaló ún. „Hallél zsoltárok”, a 120–134. zsoltárok „Zarándokénekek”, a 135–145. zsoltárok között találunk „Királyzsoltárokat” és „Panaszénekeket”, a 146–150. zsoltárok szintén „Hallél zsoltárok”.