„TÖRTÉNET” MAGYARÁZZA MOST EZT A ZSOLTÁRT.

– 1. Egyik fontos barátom említette nekem a napokban: „Tudod, régóta messze távol tartom magam minden internetes fórumtól, közösségi oldaltól, de mások véleményét sem engedem oda magamhoz. Nem is akarok tudni ezekről. Ezek nagyrésze ugyanis nagyképű okoskodás, negatív vélemény, romboló kritika, bántás, mocskolódás. Fájdalmas – akár igaz, akár nem – ami olvasható. Maga a jelenség is meggyötör.”  Megdöbbentett a tömör, világos elhatárolódás.

– 2. A zarándok felment Jeruzsálembe, a templomba, hogy hálát adjon az Úrnak, mert megmentette őt a hazug ajaktól, és csalárd nyelvtől (1–2).

– 3. Olyan ez a világ, mint amikor idegenben vagyunk, durva, agresszív népek között: Mesekben, vagy Kédárban. Nem tudunk bővebbet ezekről a helyekről, talán Izmáel utódai lakták ezeket a városokat, a Kaszpi-tenger alatt. De azt tudjuk, hogy az itt lakók gyűlölték a békességet (5–7). Ennél már csak az halálosabb, amikor valaki az Úr ügyének védelmében gyalázkodik, még ha a szerinte tiszta tant védi is.

– 4. A zsoltáros parazsas nyilat kíván az ilyenre (3–4). „Mi csak” megtérésért és megváltásért imádkozunk: Krisztusért.

János 16,1–4a

380. dicséret

Április 3. – A teljes igemagyarázat

(2) „Uram, ments meg engem a hazug ajkaktól…” (Zsoltárok 120)

Néhány történet magyarázza most ezt a zsoltárt (narratíve).

Egyik fontos barátom említette nekem a napokban:

„Tudod, régóta messze távol tartom magam minden internetes fórumtól, közösségi oldaltól, de mások véleményét sem engedem oda magamhoz. Nem is akarok tudni ezekről. Ezek nagyrésze ugyanis nagyképű okoskodás, negatív vélemény, romboló kritika, bántás, mocskolódás. Fájdalmas – akár igaz, akár nem – ami olvasható. Maga a jelenség is meggyötör.” 

Megdöbbentett a tömör, világos elhatárolódás.

Ugyanakkor azonnal eszembe jutott ennek fokozása.

Megtörtént eset.

Játszótér.

Egy anyuka a kisgyerekével játszik.

A picihez odaszegődik játszani egy másik, ismeretlen lurkó.

Ennek nyomán az anyuka, és az unokázó nagyapa is beszélgetni kezdenek egymással.

Kiderül, hogy az anyuka gyülekezeti tag, ott helyben, a nagyapa pedig református lelkész, aki éppen ott nyaral.

Erre aztán a nagyapai minőségében „játszóterező” „lelkipásztor”, a számára valójában ismeretlen anyukának válogatás nélkül elkezdi szidni, gyalázni a helyi lelkészt, az anyuka lelkipásztorát…

Nem folytatom.

A zarándok felment Jeruzsálembe, a templomba, hogy hálát adjon az Úrnak, mert megmentette őt a hazug ajaktól, és csalárd nyelvtől (1–2).

Olyan ez a világ, mint amikor idegenben vagyunk, durva, agresszív népek között: Mesekben, vagy Kédárban.

Nem tudunk bővebbet ezekről a helyekről, talán Izmáel utódai lakták ezeket a városokat, a Kaszpi-tenger alatt.

De azt tudjuk, hogy az itt lakók gyűlölték a békességet (5–7).

Ennél már csak az halálosabb, amikor valaki az Úr ügyének védelmében gyalázkodik, még ha a szerinte tiszta tant védi is.

A zsoltáros parazsas nyilat kíván az ilyenre (3–4).

„Mi csak” megtérésért és megváltásért imádkozunk: Krisztusért.