DICSÉRJÜK AZ URAT! (18)

– 1. Micsoda kegyelem Isten rajtunk keresztül, az Ő népén keresztül szerez nevének dicsőséget. Ugyanakkor kegyelmi állapot az is, hogy az Ő dicsősége érvényesül, és nem a mienk. Az ember dicsősége mindig sok nyomorúságot okoz másoknak (1).

– 2. Csak, amikor az Isten dicsősége ragyog fel, akkor kerülnek üdvözítő helyükre emberek, események, dolgok, azaz minden. Ezért mindenkori imádságunk, hogy ragyogjon fel Isten dicsősége, és ennek mi is engedelmes eszközei lehessünk. A bálványok ellenében Ő legyen az Úr mindenkor (3–8). A bálványok ugyanis élettelenek, és hozzájuk hasonlók lesznek a bálványok készítői is, vagyis azok, akik a bálványokban bíznak. Pedig sok-sok bálványa van a ma emberének (8).

– 3. Bízzunk az Úrban, az Ő mindeneket helyreállító dicsőségében, megváltó szeretetében. Áron háza, azaz a zsidó nép, és minden nép a földön, mert csak az Úr ad áldást, Ő azonban meg fog áldani, sőt már gazdagon megáldott bennünket a Jézus Krisztusban. Őbenne hatalmasan megmutatta, hogy kié a dicsőség égen, földön és a föld alatt, vagyis még a halál fölött is (9–18).

János 14,15–21

372. dicséret