Sokat kell Budapestre utazni. Az ember csak néz maga elé a forgalomi dugóban. EGYSZER CSAK FELNÉZTEM a várakozás közben… Háromnaponta itt autózok el, és nem látom, milyen gyönyörűséges házak emelkednek fölém. Megdöbbentem, hogy noha tudtam, eddig nem vettem észre ezt a csodát. Más tudni valamit, és más részesülni abból.

– 1. Nézzünk fel az Úrra, a mi feltámadott Urunkra! (Zsidókhoz írt levél 12,1–3)

– 2. Nézzünk fel az Úrra, hiszen olyan ócska természetű világban élünk, ahol a bűn a legkomiszabb arcát mutatja felénk ebben az ellentmondásos jólétben. Noha a munkánk soha nem lehet tökéletes (1). Ám elkeserítő, hogy minden igyekezet ellenére, alig valami visszajelzés, csak folyamatos megjegyzések, „beszólások”, észrevételek, gyanakvások, aljas hárítások, szóbeszédek, zsarolások, provokátorok, „gyilkos merénylők” (2–9).

– 3. Nézzünk fel az Úrra, mert Ővele mégis felépül a várfal sokak bizonyságára (15–16), hiszen velünk az Isten (Máté 1,23), feltámadott az Úr (Lukács 24,34), aki bölcsességet ad, hogy ne legyünk bizalmatlanok, de átlássunk a trükkön (10–13), és soha ne féljünk (13), valamint merjük Istenre bízni mások tetteinek megítélését (14).

János 11,1–16

409. dicséret