Nehémiás felrázta, HITÉBEN MEGERŐSÍTETTE, ÉS CSATASORBA ÁLLÍTOTTA népét (8–9).

– 1. Nehémiás vezetésével a nép fő szolgálata volt, hogy megvédjék azt, amit az Úr nekik adott: hitüket, városukat, kultúrájukat, szeretteiket, kincseiket. Mindenki becsülje meg azt, amit ő kapott az Úrtól. Aki a saját kincseit értékeli, csak az tud igazán tisztelni másokat is.

– 2. Nehémiás emberei nem támadnak, csak védekeznek: – éjjel őrködnek (16); – nappal pajzzsal a kezükben munkálkodnak, építik a várfalat (10–11); – mert még kényszerhelyzetben sem vihet mindent a gyilkos harc! – 2. Az Úr cselekszik népéért (9; 14). De ebben az esetben is igaz: hinni és tenni, imádkozni és dolgozni. A sorrend persze nem mindegy. Az elsőből következhet áldottan a másik.

– 3. És még valami! Ezek az emberek itt nem csak a sajátjukat, hanem a közös ügyet, nem mellesleg az Isten ügyét, azaz Jeruzsálem városfalát védik. Nem csak a saját ügyünkben járunk el. Kell a „saját” is, hogy áldottabb és hitelesebb lehessen a közösért, az Úrért végzett szolgálatunk. Amit építünk, azt itt hagyjuk örökül.

– Az Ige kürtje hívjon az Úrhoz, hitre, és abból fakadó cselekvésre (12–14).

János 10,16–21

260. dicséret