Látszólag Jeremiás, népének árulója volt, mint aki az ellenséges Babilónia oldalára állt, próféciáiban hirdetve a Babilon elleni lázadása hiábavalóságát. Ezért is emelték ki a láncra vert foglyok közül, ezért kapott választási lehetőséget, hogy Babilonba menjen, vagy pedig a még az országban szétszóródott népe között maradjon, Gedalja helytartóval, Micpában (2–5). Hogyan értékelnénk mi Jeremiást, csak úgy a történeti tények ismeretében? Hogyan értékeljük egymást a nyers események láttán? Vigyázzunk! Micsoda kegyelem! A testőrparancsnok pontosan emlékszik Jeremiás szavaira, aki az Úr Igéjeként, az Úr büntetéseként hirdette az eseményeket, minden szándékos aktuálpolitikai felhang nélkül. Persze az Igének ma is lehet aktuálpolitikai áthallása, de azt bátran vállalni kell, noha mi csakis az Úr üzenetéhez vagyunk hűségesek (2–3). Emberi megítéléssel nem foglalkozunk. Az igazi lánclevétel csakis a krisztusi megváltás! A „többi” átmeneti libikóka: – hol fent, hol lent; – hol láncok nélkül is megkötözve; – hol láncokkal is szabadon; – majdnem mindegy, mert egyik sem jó, noha hittel elhordozható. De megváltás, tényleges szabadulás kell!
János 3,22–30
286. dicséret
Január 18. – a teljes igemagyarázat
(4) „…leveszem a kezedről a láncot.” (Jeremiás 40)
A próféta sorsa egy a népével. Jeremiást is láncra verték, és vitték a foglyok között Babilóniába (1). A próféta nem igényel magának külön bánásmódot, noha éppen ő volt az, aki hűséges igehirdetésével éppen ezt a nyomorúságos helyzetet akarta megakadályozni.
Isten kegyelmének érvényesülése akkor ugyanis a város feladása lett volna. Mi azonban utolsó markolásig ragaszkodunk szerzeményeinkhez; – Isten akaratának ellenében is ragaszkodnánk azokhoz. Amikor Gedalja helytartó összeszedi az otthon maradottakat, az is ennek az emberi erőlködéssel való ragaszkodásnak, hamis reményekkel megtöltött, csalfa lufija (7–12); – amit, ennek jelzéseként, azonnal éles tárgy, „pukkanás”, azaz gyilkos merénylet fenyeget (13–16).
A prófétát is láncra verték, de Jeremiás mégis, és ez a „mégis” a kegyelem, láthatóan megtapasztalta azt a kegyelmet, amelyet ő maga, még az ítéletes próféciákban is hirdetett: Levették róla a láncot, megszabadult (4).
Látszólag Jeremiás, népének árulója volt, mint aki az ellenséges Babilónia oldalára állt, próféciáiban hirdetve a Babilon elleni lázadása hiábavalóságát. Ezért is emelték ki a láncra vert foglyok közül, ezért kapott választási lehetőséget, hogy Babilonba menjen, vagy pedig a még az országban szétszóródott népe között maradjon, Gedalja helytartóval, Micpában (2–5).
Hogyan értékelnénk mi Jeremiást, csak úgy a történeti tények ismeretében? Hogyan értékeljük egymást a nyers események láttán? Vigyázzunk!
Micsoda kegyelem! A testőrparancsnok pontosan emlékszik Jeremiás szavaira, aki az Úr Igéjeként, az Úr büntetéseként hirdette az eseményeket, minden szándékos aktuálpolitikai felhang nélkül. Persze az Igének ma is lehet aktuálpolitikai áthallása, de azt bátran vállalni kell, noha mi csakis az Úr üzenetéhez vagyunk hűségesek (2–3). Emberi megítéléssel nem foglalkozunk.
Az igazi lánclevétel csakis a krisztusi megváltás! A „többi” átmeneti libikóka: – hol fent, hol lent; – hol láncok nélkül is megkötözve; – hol láncokkal is szabadon; – majdnem mindegy, mert egyik sem jó, noha hittel elhordozható. De megváltás, tényleges szabadulás kell!
