Jeremiás kapta az Igét, és továbbadta, amíg csak tehette, amíg élt, amíg volt ép értelme és szája… Amikor akadályoztatva volt a próféta (5), akkor is szólt, lediktálta a rá bízott üzenetet, és saját hűséges munkatársai segítségével vitte tovább az Igét. Csak az Ige szóljon! (1–6) Csak legyenek hűséges munkatársak! Csak merjünk közben imádkozva mindent az Úrra bízni (7), és nem az eredményre tekinteni! Itt is elérte az Ige a célját, megmozgatta a vezetőket és a királyt (11–19). Ha gyanakvó, vagy agresszíven elutasító is a válasz (20–26), mi maradjunk meg a hűséges szolgálatban. Mi mindig kezdjük újra az Ige szolgálatát, az Úr követését, amíg csak tehetjük, amíg csak maga Isten meg nem akadályoz (27–32), mert a körülmények önmagukban nem jelenthetnek akadályt (5).

1János 1,14–18

309. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Kr. e. 605-ből való ez a prófécia, amikor Egyiptom vereséget szenvedett és Babilon befolyása nőtt.