A beépített, egykor otthonos tetőterünk, lányaink kirepülése után elhagyatottá lett, megtelt cuccokkal, lomokkal… Megdöbbenve nyugtáztam a napokban, hogy a lomtárban nem lehet megmozdulni. Egy romhalmaz lett az egykori gyerekszoba, a hajdan volt otthon… Itt, egy nagy dobozban, a tetőtér sarkában eldugva őrizgettem szolgálatom első tíz évének kazettákon rögzített igehirdetéseit, gondosan sorba rakva. Valaki illetéktelen itt járt, hiszen a parókia mindenkié, behozott egy asztalt, még a lomok mellé. Ehhez azonban arrébb kellett emelni a nagy dobozt, ami kiszakadt, a kazetták pedig szerteszóródtak. Testvériesen berugdalták a rag alá a kazetták százait, majd irgalmasan letakarták az egészet. Csak sokkal később vettem észre, a kazetták romhalmazát… Ami belém hasított: Romhalmaz ez az egész élet. Az Úr nélkül örökre az is marad, hiába minden takargatás. Isten Igéje szedheti újra össze azt, üdvözítő rendben, amit mi itt szétszórtunk. Istenünk, Igéd ne szétszóródjon, hanem célba találjon! Feltámadott Jézus Krisztusunk, teremts maradandóan újat a romokon!

1János 1,5–10

458. dicséret

(8) „…örökre romhalmazzá teszem…” (Jeremiás 25,1–14)

Jeremiás összegzi eddigi szolgálatát, igehirdetéseinek üzenetét: Isten féltő, figyelmeztető szeretetének szavát hirdette, de a nép nem hallgatott az Igére (2–7).

Szétszóródik a nép, romhalmazzá lesz az élet a feltámadott Jézus Krisztus nélkül (8–11).

A beépített, egykor otthonos tetőterünk, lányaink kirepülése után elhagyatottá lett, megtelt cuccokkal, lomokkal, miközben ismét felújításra szorulna az egész, mint minden épület 25 évente.

Ezek az épületek?!

Az egyházban is állandóan építkezünk…

Mit építünk, minek, kinek, miért?

Megdöbbenve nyugtáztam a napokban, hogy a lomtárban nem lehet megmozdulni.

Egy romhalmaz lett az egykori gyerekszoba, a hajdan volt otthon…

Itt, egy nagy dobozban, a tetőtér sarkában eldugva őrizgettem szolgálatom első tíz évének kazettákon rögzített igehirdetéseit, gondosan sorba rakva.

Valaki illetéktelen itt járt, hiszen a parókia mindenkié, behozott egy asztalt, még a lomok mellé.

Ehhez azonban arrébb kellett emelni a nagy dobozt, ami kiszakadt, a kazetták pedig szerteszóródtak.

Testvériesen berugdalták a rag alá a kazetták százait, majd irgalmasan letakarták az egészet.

Csak sokkal később, keresve valamit, ugyanakkor megijedve a sok kacat láttán, vettem észre, a kazetták romhalmazát…

Ezek csak kidobandó emlékek, a rajtuk rögzített igehirdetéseknek elhangzásukkor volt küldetésük; – talán meg sem szólalnának már; – nincs is kazettás magnóm.

Ami belém hasított: Romhalmaz ez az egész élet.

Az Úr nélkül örökre az is marad, hiába minden takargatás.

Döbbenetes diagnózis ez, de így van!

Isten Igéje szedheti újra össze azt, üdvözítő rendben, amit mi itt szétszórtunk.

Istenünk, Igéd ne szétszóródjon, hanem célba találjon!

Feltámadott Jézus Krisztusunk, teremts maradandóan újat a romokon!