Arról a nyájról van szó, amelyet Jézus Krisztus tulajdon vérével szerzett (Cselekedetek 20,28), amelynek Jézus Krisztus főprófétaként kijelentette az Isten akaratát, amelyet Jézus Krisztus főpapként megváltott, amelyért Ő királyként most is könyörög, amelyet Ő főpásztorként, Igéje és Lelke által ma is vezet.

Arról a nyájról van szó, akik között élünk. Ez a „nyáj” jelenti a saját gyülekezetünket, mert egy konkrét gyülekezetbe tartozni kell.

De mivel Isten valóságos nyáját, a „láthatatlan egyházat” csak Ő ismeri, ezért mi mindenkire csak úgy tekinthetünk, mint az Ő nyájának bárányaira. Így egész életterünket jelenti a „közöttünk lévő nyáj”: lakóhelyünket, munkahelyünket; – azt a teret, ahol megfordulunk; – az ott élő embereket.

Ezt a közöttünk élő nyájat „legeltetjük”, mint Jézus Krisztus követői.

4Mózes 35,9–34

16. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

A „legeltetés” kifejezés arra utal, hogy a presbiteri tisztség, és minden más „nem lelkészi” szolgálat elsősorban nem tanítói, hanem pásztori feladat.

Ez a pásztori feladat azonban sokféle, a kegyelmi ajándékoktól függően. A szolgálatok sokasága mind ide tartozik.