Most direkt kiemeljük az összefüggésből ezt az egy szót: „feltámadt!”. Tesszük ezt azért, hogy mindennél hangsúlyosabb lehessen számunkra ez az egy szó, és még inkább annak tartalma, amit most egy képpel szemléltetünk. Olyan világot élünk, hogy mindenki mondja, teszi a magáét, minden gyorsul, sűrűsödik, torlódik, és ütközik, sokszor halálosan. Egy olyan csomópont az életünk, bocsánat az egyszerű példáért, mint amilyen itt a mi templomunk előtt alakult ki. Itt a templom előtt, szinte minden ki- és bejárás feszültséget okoz, mert három irányból, nagy kanyarokból rohannak rám az egyenesben, még a legnéptelenebb időszakban is. Csomópontban élünk sokféleképpen, elvárások, feszültségek, érdekek, irigyek között, ezernyi inger és feladat torlódásában dudálunk egymásra, néha öklöt rázva, kiabálva. De ez csak a felszín, mert a mélyben ezek a csomópontok halálosak, kárhozatosak is lehetnek. Nagypénteken és húsvétkor a gyarló világ halálos csomópontját eligazította, megigazította az Isten; – „felüljárót” épített: – a feltámadott Jézus Krisztust adta nekünk.

4Mózes 14,26–45

73. zsoltár