Amikor ezeket a sorokat írom, kora tavasz van; – mire olvashatják a Testvérek, már késő ősz lesz. Én most a zöldellő, tavaszi ágakat látom, amelyek akkorra lehullani készülnek. Az a fő kérdés, a mai igeszakasz gyönyörű jézusi képével élve, hogy tudunk-e arra az egyetlen zöldellő fára tekinteni, aki szenvedéseiben, a kereszten, a halálában is „zöldellt”, és feltámadásában a hervadáson túli örök zöldellést ígéri nekünk (31). Hitben járjunk, ne látásban (2Korinthus 5,7). Hitben járva: tudjuk siratni saját magunkat. Ne Jézust sirassuk! Hitben járva: képesek leszünk siratni azt a nyomorúságot, amiben vagyunk, mert ma is rettenetes a bűn hatalma (27–28). Hitünk indítson minket könyörgésre, hogy az Úr mentsen ki bennünket a bűn elhordozhatatlan nyomorúságaiból (29–30). Hitben járva: merjünk a hervadásban, a szenvedésben is felnézni a feltámadott Jézus Krisztusra (Zsidókhoz írt levél 12,2). Hitben járva: legyünk bátrak akkor is, amikor Jézus keresztjének jelét bántóan teszik ránk, mint Simonra, hiszen annak terhét az Úr már elhordozta (26). Add Urunk, hogy zöldellő fa lehessünk ősszel is: – hitben járva!

4Mózes 11,16–35

136. zsoltár