Mi minden történik velünk, ami örömöt okoz, vagy fáj a jelenben, valamennyire kihat a jövőre. Ám, ez csak a mi „drámánk”, másnak ez semmit sem jelent. Sőt, visszatekintve kiderülhet, hogy jobb, ha mi is elengedjük az események drámaiságát, és csak a lényeget tartjuk meg: Az Úr vezetett, nem engedett el bennünket szeretete, bármi is történt velünk. „Drámai” a felszín, de nem ez a lényeges, hanem az Úr akarata és abban érvényesülő megváltó szeretete. Minden ellenkező látszat ellenére ugyanis itt nem valami többségi „népakarat” érvényesül, hanem az Isten akarata, ami a gyarló népakaratot is felhasználja az Ő akaratának érdekében (16). Jézus szenvedéstörténetének magyarázatában a legnagyobb hiba, a drámai felszín elemzése. Látunk egy „drámát” az „emberi síkon”, miközben a hit szeme folyamatosan látja Isten elrendelésének, akaratának érvényesülését: Jézus engesztelő halálának, és azt igazoló feltámadásának, az ember megváltásának, Isten kegyelmének megvalósulását.

4Mózes 11,1–15 

74. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Mi Isten akaratának, kegyelmének érvényesülését látjuk a mai igeszakasz eseményeiben is: – Pilátus határozatlanságában (13–16; 20–25); – a „népbíróság” döntésében, amely a rablógyilkos Barabást bocsátja szabadon Jézus helyett (17–19), és „feszítsd meg!”–et kiált (21; 23)…

Elemezhetnénk a felszíni drámát is, de itt Isten akaratának megvalósulása a lényeg. Mindig, mindenben erre tekintsünk! Ez a lényeg! Ennyi elég!