Júdás történetét olvasva, az egyik legnagyobb titok előtt állunk, ezért itt nem magyarázunk semmit, hanem „csak” leborulva imádkozni tudunk. Urunk, arra kérünk, hogy a legszentebb ügy, a Te ügyed, amely valójában a mi ügyünket, javunkat, üdvösségünket szolgálja, azaz a feltámadott Jézus Krisztus ügye határozza meg életünk minden elemét: gondolatainkat, szavainkat, tetteinket! Urunk, különösen kérünk erre akkor, ha valahol vezetők vagyunk, felelős vezetők, amikor hatványozottan kísért az árulások rengetege és rettenete! (1–2) Urunk, még inkább kérünk erre, ha elhívott tanítványaid vagyunk, ha hivatalos tanítványaid vagyunk; ha tanítványokként vagyunk vezetők! Urunk, ne engedd, hogy belénk menjen a Sátán! (3) Egyedül Te vagy hatalmasabb a gonosznál, e-világ uránál! Urunk, ne engedd, hogy a legszentebb ügyet bármiért is elárulhassuk, hogy halálos, kárhozatos paktumokat kössünk! (4–5). Urunk, éppen ezért, mivel a Te követségedben járhatunk, mindenben Téged képviselve, ne engedd, hogy bármiben is hűtlen árulók lehessünk. Tudjuk, a tieid vagyunk, és Te nem engeded el választottaidat!

4Mózes 5

227. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Ebben a bonyolult világban sokféle árulás és hűtlenség kísérthet meg bennünket. Akár konkrétan is árulóvá tehetnek bennünket: érdekek, félelmek, zsarolások, próbatételek, kínzások... Az árulás negatív fogalom, joggal. Mégis az a kérdés, hogy milyen ügy szolgái vagyunk?

Jézus nem bujkált. Ismerték már Őt jól a főpapok és az írástudók. De egy páskaünnepen százezer ember is tartózkodhatott Jeruzsálemben, sokan a szabad ég alatt, vagy a szomszédos falvakban szálltak meg (1). Mivel Jézus ismertsége és befolyása rohamosan nőtt, a zsidó vallási vezetők még az ünnepek előtt végezni akartak Jézussal. Egyre nagyobb sokaság vette körül Jézust, ezért a vezetők dühe csak fokozódott, de először féltek az Őt követők miatt rátenni a kezüket Jézusra (1–2). Ezért, valamint az ünnepi nagy tömeg miatt is szükségük volt olyan valakire, aki segíti őket, valamint biztosan tudja, hol tartózkodik Jézus az ünnepre készülve akkor, amikor nem veszik Őt körül a követői.