A „kicsiből” következtessünk itt a „nagyra”, a „rosszból” a „jóra”’, a gyarló „emberiből” a tökéletes „istenire”. Nem a sáfár hamissága a kiemelt itt, hanem pont ellenkezőleg; – amilyen hamis volt ez az ember a maga „hamisságában”, mert teljességében számító volt; – úgy kell nekünk teljesen hűnek lenni az Úr ügyében járva. Amilyen magabiztosan tudta a hamis sáfár, a világ gondolkodása szerint, hogy mit kell tennie, ha elcsapják hivatalából, úgy kell nekünk is bizonyossággal tudni, hogy kiben higgyünk, ha itt, ebben a világban „borul” minden (8). Nem tudom, hogy a hamis sáfár tényleg tékozolt–e, vagy csak bevádolták. Manapság az utóbbi sokkal könnyebben megtörténik, mint az előbbi. Ezért bármikor, bármi „borulhat” ebben a felbolydult világban: „Ami ma kincs, semmi holnap”. Lesz számadás, a mennyei Gazda előtt is. Ott nem az emberi vádakat nézik, mert akkor az Úr előtt állunk majd, aki mindent tud (1), és akkor már nem lehet senkit lefizetni (2–7). Kimondom: A leghűségesebbnek is lesz ott bőven a számláján megítélni való. Csak a Jézus Krisztus kegyelme tart meg ott. Na, ezt jó tudni!

Abdiás 1–16 

7. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

A hamis sáfár példázata több síkon, többféle, fontos üzenetet hordoz. Korábbi magyarázatokban már összegeztem ezeket. Most egy új, eleven üzenetet emelek ki.