– 1. Csak Jézus Krisztusban van üdvösség. – 2. Őnélküle elhagyatottan értelmetlenné lesz a „mi házunk”, életünk, templomunk, hitünk, vallásosságunk, minden buzgóságunk (35). – 3. Őbenne azonban úgy gyűjt össze bennünket az Úr, mint a kotlós a kiscsibéit, oltalmazó szárnyai alá (34). A kotlós bizonyos időközönként hangot ad, jelezve a kiscsibéknek, hogy ő ott van a közelükben. Ettől a kiscsibék megnyugszanak. Amikor enni hívja őket, akkor más hangon hívja őket. Amikor pedig baj van, oltalmazó szárnyai alá serkenti övéit, éles hangon. Ilyenkor a szárnyait kiterjesztve védi csibéit, még a jégesőben is, akár élete árán is. Csak az a kiscsibe maradhat életben, aki hallja és meghallja a kotlós hangját. Így terjesztette ki a kereszten oltalmazó, megváltó kezeit fölénk is az Úr, akik engedelmes kiscsibéi lehetünk az Ő szeretetének. Az életre szánt kiscsibe nemcsak minden vízívás után tekint „felfelé”, hanem a hívó hangra fut az értünk meghalt és feltámadott Úr oltalmazó szárnyai alá.

Ámósz 1

171. dicséret

Augusztus 25. szombat – A teljes igemagyarázat

(34) „…mint tyúk a csibéit szárnyai alá…” (Lukács 13,34–35)

– 1. Csak Jézus Krisztusban van üdvösség.

Nem a zsidó, nem is a pogány származás, sem más egyéb emberi előjog nem adhat szabadulást, csakis az Úr.

Őbenne azonban mindazoknak a zsidóknak és pogányoknak „teljessége” életet nyer, akiken az Úr könyörült (Róma 9,15).

Ezek „mind” akarják, akarhatják, hogy az Úr összegyűjtse őket (34).

Ezek „mind” meghallhatják (Róma 11,32), kellő időben az Úr hívó hangját, amelyet Igéje és annak szolgái által közölt.

A választottak „mind” meghallják Őt.

– 2. Őnélküle elhagyatottan értelmetlenné lesz a „mi házunk”, életünk, templomunk, hitünk, vallásosságunk, minden buzgóságunk (35).

– 3. Őbenne azonban úgy gyűjt össze bennünket az Úr, mint a kotlós a kiscsibéit, oltalmazó szárnyai alá (34).

A kotlós bizonyos időközönként hangot ad, jelezve a kiscsibéknek, hogy ő ott van a közelükben.

Ettől a kiscsibék megnyugszanak.

Amikor enni hívja őket, akkor más hangon hívja őket.

Amikor pedig baj van, oltalmazó szárnyai alá serkenti övéit, éles hangon.

Ilyenkor a szárnyait kiterjesztve védi csibéit, még a jégesőben is, akár élete árán is.

Csak az a kiscsibe maradhat életben, aki hallja és meghallja a kotlós hangját.

Így terjesztette ki a kereszten oltalmazó, megváltó kezeit fölénk is az Úr, akik engedelmes kiscsibéi lehetünk az Ő szeretetének.

Az életre szánt kiscsibe nemcsak minden vízívás után tekint „felfelé”, hanem a hívó hangra fut az értünk meghalt és feltámadott Úr oltalmazó szárnyai alá.