Akkor értjük meg ezt a példázatot, ha voltunk már nagy bajban, és AKADT OLYAN EMBER, AKI IRGALMAS VOLT HOZZÁNK; – konkrét, segítő, életmentő szeretettel. – 1. A keresztyénség egyik kulcsa: az irgalom. Az Isten irgalmas hozzánk, hiszen Jézus Krisztusban megváltott bennünket, hogy el ne vesszünk a saját irgalmatlanságunkban (János 3,16). Ezért mi is legyünk irgalmasok egymáshoz (János 13,17). – 2. Ez a példázat kemény: kimondja, hogy a vallásos ember irgalmatlanabb, mint egy „hitetlen”. – 3. Ez a példázat világos és konkrét, mert kimondja, hogy nem lehet úgy szeretni az Istent, hogy közben közömbös, vagy éppen irgalmatlan vagyok egy felebarátommal szemben. Nem igazolhatom az irgalmatlanságomat Istennel, Igékkel. – 4. A példázat szerint az a felebarátom, aki a látható közelemben bajban van, akit az útamba állított az Isten; – függetlenül attól, hogy az illető kicsoda. Az irgalom életet ment, ám hosszú távon már csak másra bízva tud gondoskodni a bajba jutottról, de aztán elengedi (35). A végső cél: a bajba jutott álljon saját lábára. Nem lehetek úgy irgalmas, hogy a sajátjaimat áldozom be másokért.

Józsué 18

505. dicséret

(37) „Az, aki irgalmas volt hozzá.” (Lukács 10,25–37)

 

Akkor értjük meg ezt a példázatot, ha voltunk már nagy bajban, és AKADT OLYAN EMBER, AKI IRGALMAS VOLT HOZZÁNK; – konkrét, segítő, életmentő szeretettel.

 

– 1. A keresztyénség egyik kulcsa: az irgalom.

Az Isten irgalmas hozzánk, hiszen Jézus Krisztusban megváltott bennünket, hogy el ne vesszünk a saját irgalmatlanságunkban (János 3,16).

Ezért mi is legyünk irgalmasok egymáshoz (János 13,17).

Hivatalosabban megfogalmazva: a keresztyénség az irgalom vallása, az irgalom kultúrája, az élő Isten megváltó szeretetéből következő életbe vetett hit, az örök életbe és az új életbe vetett hit.

 

– 2. Ez a példázat kemény: kimondja, hogy a vallásos ember irgalmatlanabb, mint egy „hitetlen”.

A vallás irgalmatlanná tesz, amely a saját igazáért embertelenné lehet.

 

– 3. Ez a példázat világos és konkrét, mert kimondja, hogy nem lehet úgy szeretni az Istent, hogy közben közömbös, vagy éppen irgalmatlan vagyok egy felebarátommal szemben; – főleg nem hivatkozhatok az embertelenség kapcsán vallási, tisztasági, elkülönülési, bármilyen kanonikus szabályra.

Nem igazolhatom az irgalmatlanságomat Istennel, Igékkel.

 

– 4. A példázat szerint az a felebarátom, aki a látható közelemben bajban van, akit az útamba állított az Isten; – függetlenül attól, hogy az embertársam kicsoda; – netán egészen más, mint én; – netán az ellenségem.

Az irgalom életet ment, ám hosszú távon már csak másra bízva tud gondoskodni arról, akit az Isten az útjába állított: még egy ideig a fogadóson keresztül gondját viseli, de aztán elengedi (35).

 

– 5. Tehát, megfordítom:

Mindenkihez nem tudok irgalmas lenni, mert akkor a világ összes nyomorúságát fel kellene vennem magamra.

Erre csak Isten képes.

Segíteni kell, és aztán szakszerű segítőkre kell bízni a bajba jutott embertársamat, akik majd megerősítik őt, hogy minden tekintetben saját lábra állhasson.

Ez a végső cél: a bajba jutott a saját lábára álljon, minden tekintetben.

Nem lehetek úgy irgalmas, hogy a sajátjaimat áldozom be másokért.

Ez a fajta irgalom „álirgalom”, valójában egy perverz és áruló kegyetlenség.

Szerző: refdunantul  2018.08.04. 04:00 komment

süti beállítások módosítása