– 1. A mindennapokban az tapasztalható, hogy az ember egyre inkább nem engedi közel magához a másik baját, sőt okozza azt, vagy titokban kárörvend, a másik nyomorúságát szemlélve. Persze hivatalosan mi mindig segítünk… De az élet menete és a halál menete soha nem találkozik ebben a világban igazán, ez két külön „csapat”. – 2. Egyedül Jézus Krisztusnál van ez másként. Az élet menete itt találkozott a halál menetével. A halál mindent visz. Egy özvegyasszony, egyetlen fiát temette, így támasz nélkül, magára maradt (11–12). Az Úr meglátta, megszánta, megszólította, megvigasztalta az asszonyt: „Ne sírj!” (13) Ennyit még mi is tehetnénk. – 3. Jézus Krisztus azonban ennél sokkal többet tesz. Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó, aki élet és halál Ura. Egyedül Ő az, aki megszólíthat, életre kelthet egy halottat, visszaadhatja őt árván maradt szeretteinek (14–15). Jézus Krisztus ezt a csodát is messiási jelként tette, bizonyítva, hogy ki is Ő valójában. – 4. Azóta miénk a legnagyobb jel, aminél többet nem várhatunk. Tehát már minden a miénk! (2Korinthus 4,15) Jézus Krisztus feltámadott, legyőzte a halált.

3Mózes 25,1–34

66. zsoltár

(11) „Ezután elment egy Nain nevű városba…” (Lukács 7,11–17)

– 1. A mindennapokban az tapasztalható, hogy az ember egyre inkább nem engedi közel magához a másik baját, sőt okozza azt, vagy titokban kárörvend, a más nyomorúságát szemlélve.

Persze hivatalosan mi mindig segítünk; – főként, ha ez a dolgunk, akkor egy határig ezt megtesszük.

De azon túl, talán érthető is, nem kívánunk és nem tudunk részt venni más bajában, gyászában.

Az élet menete és a halál menete soha nem találkozik ebben a világban igazán, ez két külön „csapat”.

– 2. Egyedül Jézus Krisztusnál van ez másként.

Jézust, tanítványai és nagy sokaság követte, amikor találkoztak egy halottas menettel, Nain városa előtt.

Az élet menete itt találkozott a halál menetével.

A halál mindent visz.

Egy özvegyasszony, egyetlen fiát temette, így támasz nélkül, magára maradt (11–12).

Előbb–utóbb egyedül maradunk!

Itt a két menet nemcsak találkozott, hanem az Úr meglátta, megszánta, megszólította, megvigasztalta az asszonyt: „Ne sírj!” (13)

Ennyit még mi is tehetnénk.

Áldottak vagyunk, ha tesszük; – és akkor is áldottak vagyunk, ha az illető ezt nem igényli, és akkor nem tesszük.

Ez fontos.

Vannak olyanok, akik nem igényelnek, egy szűk kört kivéve, senki emberfiától, se figyelő tekintetet, se megszólítást, se vigaszt.

Ezt tartsuk tiszteletben.

Sok csalódás lehet ennek az oka.

Mégis, hagyjuk békén az ilyeneket, azzal segítsünk.

– 3. Jézus Krisztus azonban ennél sokkal többet tesz.

Olyat, amit mi soha nem tehetünk meg!

Mi nem szólíthatjuk meg a halottat.

Halotthoz nem beszélünk, legfeljebb róla beszélhetünk, rá emlékezhetünk.

Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó, aki élet és halál Ura.

Egyedül Ő az, aki megszólíthat, életre kelthet egy halottat, visszaadhatja őt árván maradt szeretteinek (14–15).

Jézus Krisztus ezt a csodát is messiási jelként tette, bizonyítva, hogy ki is Ő valójában.

– 4. Azóta miénk a legnagyobb jel, aminél többet nem várhatunk.

Tehát már minden a miénk! (2Korinthus 4,15)

Jézus Krisztus feltámadott, legyőzte a halált.

Ő az egyetlen, aki mellénk áll, minden bajunkban, aki hatékonyan segített, és aki soha nem hagy el, még a halálban sem, és feltámasztott abból, már most (János 11,25).

Aki Őbenne hisz, már átment a halálon, az életbe (János 5,24).

Ő egy–egy megbízható emberi eszközt is állíthat mellénk, aki erősít a bajban.

De emberektől ennél többet ne várjunk.

Viszont istenfélelmünkben leborulva dicsőítsük az Urat, aki megváltó szeretettel meglátogatott bennünket! (Lukács 1,78-79)

Ez mindenre elég (16).