A törvény védő szeretettel korlátoz: – ezt és ezt szabad; – ezt és ezt nem szabad. A zsidóknak szombaton nem volt szabad munkát végezni. A kalászok tépdesése pedig aratásnak számított, tehát munkavégzésnek. Mindezt azonban a tanítványok azért tették, mert éhesek voltak, és éhségüket enyhítették, ahogy áthaladtak a gabonaföldeken. A kor vallási rendőrsége ezt azonnal szóvá tette, hiszen a farizeusok figyelték az embereket, hogy betartják–e a törvényt.* Az éhséget többségünk nem ismeri, jóléti társadalomban élünk, de azért van fogalmunk arról, hogy mit jelent az, ha a test valamit nélkülöz, és milyen könyörtelenül kiköveteli azt magának. Az ember „tépdesi” egy idő után, amire szüksége van.** Jézus Krisztus, aki Ura vagy a törvénynek és a szabadságnak, az éhségnek és a bőségnek, a halálnak és az életnek: – Jöjj, védj meg, szabadíts meg, válts meg; – addig pedig adj erőt és hitet!

3Mózes 17

339. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Mi, mai emberek szinte egyiket sem értjük, de mivel a világ nem változik, sejtjük, miről van itt szó.

Ma bármiféle munkát végezhetünk vasárnap, de azért a hétvégén, mások pihenését védendő, bizonyos helyeken van „csendrendelet”, vagyis ennek a szabálynak világi formája ma is létezik.

Akkor sem a szombati nyugalom, a teremtő Isten iránti hála vezette az embereket, ma sem, vagyis a szabály itt is, ott is elvált a tartalomtól.

** Ma nincs vallási rendőrség, a mi kultúránkban legalábbis, de vannak szigorú kegyességi körök, akik ma is a keményen megintenek bennünket.

Arról nem is beszélve, hogy ha akarnak, szinte mindent tudnak rólunk illetékes hatóságok.

A szabadság sokat emlegetett korában még soha nem voltunk ennyire rabok, mint éppen most.