Amikor Jézus szombaton tanított a kapernaumi zsinagógában, álmélkodva hallgatták őt, mert úgy beszélt, mint akinek hatalma van. Igen, aki Isten Igéjével, beszédével figyelmet teremt, annak mennyei hatalma van. Ma ez különösen igaz: eleve nehéz beszéddel figyelmet teremteni, hát még az Isten Igéjéről szóló beszéddel. Jézus, mint Isten Fia, ennek a hatalomnak birtokosa. Ez a hatalom az Övé. Mi csakis Őáltala, az Ő Lelke által kaphatjuk ezt a hatalmat (31–32).

Itt azonban több történik, mint álmélkodás, figyelem. Jézus hatalma nemcsak figyelmet ébreszt Isten Igéje számára, hanem részesít is ebből a hatalomból. Ez a hatalom mindig gyógyító hatalom, amely rámutat betegségeinkre, testi nyomorúságainkra, lelki megszállottságainkra, és megszabadít bennünket azoktól. Isten Igéje, Jézus Krisztus szava és jelenléte gyógyító hatalom. Ő szól, és közben gyógyítja sokféle bajainktól kiáltozó életünket (33).

Ez a hatalom már abban megnyilvánul, hogy nem ismerjük el betegségeinket, beleszólunk Isten szavába, vitába szállunk vele, netán saját erőből, démoni indulattal visszautasítjuk Jézus Krisztust, ahogy itt a beteg ember varázslásszerűen kimondja Jézus nevét, és ezzel hatástalanítani akarja Őt. Ez a jelenet rámutat arra a tényre, hogy sokféle betegség van, és minden testi mögött ott rejtőzik a lelki megkötözöttség, a gonosz munkája. Itt saját erőből hadakozva, vagy „idegen, ellenséges erőkkel” próbálkozva csak még betegebbek leszünk, és nekimegyünk Jézusnak, még az Ő nevét emlegetve is. Itt a megszállott ember is emlegeti az Urat, pontosan tudja, kicsoda Ő, „Isten szentjének” nevezi (34). Van itt teológiai tudás is, vitázó képesség, és mégis súlyos a helyzet.

Egyre betegebb ez a világ. Az egyházban is sok a beteg ember, szinte gyűjtőhelye azoknak. Néha megijedek, amikor meg kell állapítanom csalódva valakiről, póriasan szólva: „Na, ez sem normális!” (34–35)

De félreértés ne essék: Mindenki beteg! A valóságos gyógyulást, a szabadulást Jézus Krisztus adhatja, aki puszta szavával kiűzi azt, aki fogva tartja életünket, értelmünket, szívünket, lelkünket, minden rezdülésünket. Jézus Igéje, parancsszava sokszor jelentheti azt, hogy odavág bennünket még az élet kövezetére a gonosz, de kárt nem tehet bennünk, végképp nem veszhet „kárba” az életünk (35–37).

Terjedt Jézus hatalmának híre. Ez jó. De még jobb annak, aki részesült is ebből a gyógyító hatalomból. A legjobb pedig az, amikor valaki, valamilyen formában ennek a krisztusi hatalomnak szentlelkes eszköze lehet ebben a világban.

3Mózes 12

503. dicséret