Jéhúnak, Izráel királyának az isteni ítélet végrehajtása jutott... Ez nem bosszú, mert a bosszú emberi indulatból, az ítélet pedig Isten jogos haragjából fakad, amelyet sokszor emberi eszközökön keresztül hajt végre az Úr. Jéhúnak ki kellett irtania Aháb, északi király utódait (4–10), ahogy ezt Illés megprófétálta (1Királyok 21,21–22,29). Aháb volt az, aki feleségével, Jezábellel együtt istentelenül élt és uralkodott, aki megölte az Úr igaz prófétáit és szolgáit.* Jéhú, Isten itéletes akaratára hivatkozva végzett Aháb király két fiával, Jórámmal, Ahazjával, és Aháb feleségével, Jezabellel (11–37). Így teljesedett be Isten büntetése Aháb háza népén. Mondhatnánk: Lám, Isten nem hagyja a bűnt büntetés nélkül. Elkeserítő lenne, ha nem így lenne, hiszen akkor Isten igent mondana a bűnre. Ez pedig lehetetlen. Mégis, van ebben az „egészben” valami nagyon visszatetsző, valami kimondhatatlanul letaglózó, amiben olyan nehéz az emberi bosszút és a jogos isteni ítéletet szétválasztani egymástól. De jó, hogy Istené a bosszúállás (Róma 12,19). De jó, hogy nekünk a kegyelem evangéliumának ajándéka, hirdetése, képviselete jutott, a feltámadott Jézus Krisztusban.

Róma 9,6–13

376. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Jéhút akkor kenték északi királlyá (1–10), amikor még Jórám uralkodott.

Ezért Jéhú mielőbb meg akarta ölni, az arámokkal való harcban megsebesült Jórámot, még mielőtt az tudomást szerezne az ő királyságáról, és ellene fordulhatna (11–16).

Jórám gyanút fogott, ahogy a hozzá érkező Jéhú elé küldött követei nem érkeztek vissza hozzá (17–20).

De ekkor már késő volt.

Jéhú leterítette Jórámot, Aháb egyik fiát, Isten akaratára, prófétai jövendölésre, az Úr jogos büntetésére hivatkozva (21–26).

Ugyanezt tette Jéhú, Aháb másik fiával, Ahazjával is (27–29).

Jéhú ugyancsak megölte Aháb feleségét, Jezabelt, akinek a prófécia szerint a kutyák nyalták fel a vérét a kövezetről (30–37).