KÖZÖSSÉGBEN AZ ÚRRAL. – 1. Induljunk ki abból a fontos és megnyugtató kijelentésből, hogy minden azért történt így, mert az Úr rendelkezett ekként (15). Isten, saját népe életében üdvösségesen tartja kezében az eseményeket. A rosszat is övéi javára fordítja (1Mózes 50,20). De Isten a történelem Ura minden nép életében is. – 2. Ezek után másodlagos, elméleti, erkölcsi kérdések és bölcseletek fogalmazhatók csak meg a fejezet kapcsán. – Roboám miért nem a tapasztalt és diplomatikus vénekre hallgatott, és miért a fiatalok heves, kemény tanácsára mondott igent? (12–15). – Egyébként is, a kemény, vagy a szelídebb, megengedőbb vezetés az eredményesebb? (6–8) – Roboám bölcs volt, mert időt kért, és megkérdezett másokat. De kiket kérdezünk meg, kik a tanácsadók? (5) Lehetne sorolni az unalmas fejtegetéseket… – 3. Egy biztos, akinek nincs köze Dávidhoz, még inkább Dávid utódjához, az emberileg akármilyen igazára, és a másik akármilyen bűnére hivatkozva lázadt is fel, valójában nemcsak egy alávaló szakadár lesz, hanem halál fia marad. Csak egy számít: közösségben lenni az Úrral, aki elközelített hozzánk (16).

2Korinthus 13

231. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

KÖZÖSSÉGBEN AZ ÚRRAL.

– 1. Induljunk ki abból a fontos és megnyugtató kijelentésből, hogy minden azért történt így, mert az Úr rendelkezett ekként (15).

Isten, saját népe életében üdvösségesen tartja kezében az eseményeket.

A rosszat is övéi javára fordítja (1Mózes 50,20).

De Isten a történelem Ura minden nép életében is.

A hívő ember és nép számol ezzel, keresi Isten akaratát és engedelmesen ahhoz igazodik, miközben alázattal fogadja a megpróbáltatásokat, elsősorban saját, de sokszor mások bűneinek következményeit is, bízva a bűnbocsánatban, a kegyelemben, a megtartatásban és mindenek helyreállításában (1Korinthus 15,28).

– 2. Ezek után másodlagos, elméleti, erkölcsi kérdések és bölcseletek fogalmazhatók csak meg a fejezet kapcsán.

Lám, a lényeget illetően milyen jelentéktelenek azok, amiket mi kiemelhetünk.

Ilyeneken „meditálhatnánk” ugyanis:

– Roboám miért nem a tapasztalt és diplomatikus vénekre hallgatott, és miért a fiatalok heves, kemény tanácsára mondott igent? (12–15).

– Egyébként is, a kemény, vagy a szelídebb, megengedőbb vezetés az eredményesebb? (6–8)

– Mikor lesz a diplomatikusság hazugsággá? (7)

– Roboám bölcs volt, mert időt kért, és megkérdezett másokat. De kiket kérdezünk meg, kik a tanácsadók? (5)

Lehetne sorolni az unalmas kérdéseket…

– 3. Egy biztos, akinek nincs köze Dávidhoz, még inkább Dávid utódjához, az emberileg akármilyen igazára, és a másik akármilyen bűnére hivatkozva lázadt is fel, valójában nemcsak egy alávaló szakadár lesz, hanem halál fia marad.

Csak egy számít: közösségben lenni az Úrral, aki elközelített hozzánk (16).