ISTEN CSAPÁSAI.  – 1. Az Úr a csapásokkal bizonyítja, hogy mennyire szereti népét, és megkülönbözteti őket másoktól (4–6), mert népét és azok lakhelyét nem érik el a csapások (26). Nem személyválogató az Isten, de Ő nem emberi logika szerint cselekszik (5Mózes 10,17). – 2. Isten népének közössége, a „kihívottak közössége”, az egyház egy bárka, amely véd a pusztulástól, és amelyet Isten kegyelme hordoz. –  3. Áldott legyen az Isten azért, hogy Ő nem leli kedvét a bűnös halálában, hanem megtérést és életet akar (Ezékiel 18,23; János 10,10), csapásait egyszülött Fiára, Jézus Krisztusra terhelte, hogy rajtunk és a világon (!) könyörülhessen (János 3,16). Ő nem a csapások, hanem a könyörület Istene: ez biztos!

Máté 20,17–19

183. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* A fáraó ijedtségében bűnt vall, mint egy gyerek, amikor elverték, és arra kéri Mózest, hogy könyörögjön érte és népéért (27).

De a csapások megszűnése után továbbra is konok maradt.

Pont ennyit ér a félelemből kifacsart hit.

Ennek ellenére a félelmeket nem becsüljük le, Isten nagy szerepet szánt a félelemnek, hogy övéi hitét építse (Róma 11,20).

A fáraó konok maradt, mert az Úr megkeményítette a szívét (12).