VEGYÉTEK, EGYÉTEK, VIGYÉTEK… – 1. A dolgok bonyolultak ebben a bűnös világban. Ezzel belép egy nagy kísértés, miszerint mindent „empatikusan” akarunk megérteni, „beleérezni”, megmagyarázni, és felmenteni mindenkit. – 2. Mert való igaz, hogy az Egyiptomiak „emberileg” joggal ijedtek meg, hogy a saját életterükön egyszerre csak más nép kezd el szaporodni, akik ráadásul „nagyobbak” (9), életerősebbek (19), szorgalmasabbak, sikeresebbek; mondjuk ki: áldottabbak, mint ők. Ez a tapasztalat még a leghívőbb embert is megkísérti, nemhogy a hitetlent. Ilyenkor beszippanthatja az embert a „létfélelem”, az „egzisztenciális szorongás”, a „nem számítok már”, és „a saját életemet is más veszi birtokba” kínja… – 3. De sem ez, sem más egyéb gyarló, akár a magunkét féltő indulat sem adhat okot arra, hogy kezet emeljünk a másikra (13). Szeretetben védenünk kell azt, ami a miénk, de csak Isten félelmében tehetjük ezt (17); – meg Jézus Krisztus követésében, aki önmagát adta érettünk (Galata 1,4). Ez az egyetlen lehetőség, „odaadni”, és Isten a sokszorosát adja vissza (Máté 19,29). Vegyétek, egyétek (Máté 26,26), vigyétek; – mert már minden a miénk a feltámadott Úrban… (2Korinthus 4,15).
Máté 18,1–10
510. dicséret
* A teljes magyarázat:
VEGYÉTEK, EGYÉTEK, VIGYÉTEK…
– 1. A világháló bejegyzései valós képet adnak az emberről.
Elszörnyedhetnénk, mi minden tombol bennünk, főleg, ha valakinek, „szerintünk” „jobban” megy.
Akkor irigy és gyilkos indulatokkal kísért és kényszerít a gonosz.
Ölni nincs lehetőségünk, de a virtuális pengék is gyilkolhatnak, sok egyéb módszer mellett.
– 2. Persze, a dolgok bonyolultak ebben a bűnös világban.
Ezzel belép a másik nagy kísértés, miszerint mindent „empatikusan” meg akarunk érteni, „beleérezni”, megmagyarázni, és felmenteni mindenkit.
– 3. Mert való igaz, hogy az Egyiptomiak „emberileg” joggal ijedtek meg, hogy a saját életterükön egyszerre csak más nép kezd el szaporodni, akik ráadásul „nagyobbak” (9), életerősebbek (19), szorgalmasabbak, sikeresebbek; mondjuk ki: áldottabbak, mint ők.
Ilyenkor beszippanthatja az embert a „létfélelem”, az „egzisztenciális szorongás”, a „nem számítok már”, és „a saját életemet is más veszi birtokba” kínja…
Nyers, de tényszerű megfogalmazás: Egyiptom tele lett másokkal.
Ne legyünk „képmutatók”, mert mindannyian megijedhetünk, ha „sajátunk mással” lesz tele… (7).
– 4. De sem ez, sem más egyéb gyarló, akár a magunkét féltő indulat sem adhat okot arra, hogy kezet emeljünk a másikra (13).
Szeretetben védenünk kell azt, ami a miénk, de csak Isten félelmében tehetjük ezt (17); – meg Jézus Krisztus követésében, aki önmagát adta érettünk (Galata 1,4).
Ez az egyetlen lehetőség: „odaadni”, és Isten a sokszorosát adja vissza (Máté 19,29).
Vegyétek, egyétek (Máté 26,26), vigyétek; – mert már minden a miénk a feltámadott Úrban… (2Korinthus 4,15).
A bábák félték az Istent és nem úgy cselekedtek, azaz nem a „világ”, hanem az „istenfélelem” rendje szerint cselekedtek (17).
Ez a krisztusi út is; – egészen más!
