ÚTON… – 1. Egy ideig szeretünk utazni, úton lenni. Valóban, el kell menni ahhoz, hogy újra meg tudjunk érkezni. Idősödve azonban egyre nagyobb szorongással jár minden útnak indulás, mert nélkülözhetetlen a megszokott, biztos otthon, a gyökerek... – 2. Erős hitet kapott Ábrahám, hogy ott tudta hagyni a megszokott „biztosat”. Ugyanezzel a hittel cselekedhetett Jákób is, aki élete végén idegenbe kényszerült (1). Ők nem élményből, kalandvágyból, jó dolgukban mozdultak, hanem mert megkérdezték az Urat, az Úr pedig megszólította őket, kiszólította őket a régiből, ezért Őneki engedelmeskedtek az induláskor (2). – 3. „Evangéliumi jó” azonban olvasni; – ahogy az Úr bemutatkozik, bizonyosan kijelentve, hogy Ővele van dolgunk; – majd Ő elveszi félelmeinket, még idegenben is; – miközben azzal a csodálatos ígérettel ajándékoz meg minket, hogy az Ő keze visszahoz, hazavezet bennünket (3–5). Ez nemcsak földi életünkre érvényes, hanem örök életünkre nézve is: Hazavár az Úr!

Máté 16,21–23

184. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

ÚTON…

– 1. Egy ideig szeretünk utazni, úton lenni.

Valóban ki kell szakadni a megszokottból, hogy megújultan tudjunk visszatérni saját, mindennapos helyünkre.

El kell menni ahhoz, hogy újra meg tudjunk érkezni.

Idősödve azonban egyre nagyobb szorongással jár minden útnak indulás, mert nélkülözhetetlen a megszokott, biztos otthon, a gyökerek, beleértve az egész életünket szimbolizáló „cuccainkat”, amit halálunk után egyből konténerbe vágnak.

– 2. Erős hitet kapott Ábrahám, hogy ott tudta hagyni a megszokott „biztosat”.

Ugyanezzel a hittel cselekedhetett Jákób is, aki élete végén idegenbe kényszerült (1).

Csak hitben hordozható el az a tény, hogy „bármi történhet velünk”, és ebben a világban úton vagyunk, „zarándok–létben”, hiszen nincs itt nekünk maradandó városunk (Zsidókhoz írt levél 13,14).

Ábrahám és Jákób nem élményből, kalandvágyból, jó dolgukban mozdultak, hanem mert megkérdezték az Urat, az Úr pedig megszólította őket, kiszólította őket a régiből, ezért Őneki engedelmeskedtek az induláskor (2).

– 3. „Evangéliumi jó” azonban olvasni;

– ahogy az Úr „bemutatkozik”, bizonyosan kijelentve, hogy Ővele van dolgunk;

– majd Ő elveszi félelmeinket, még idegenben is;

– miközben azzal a csodálatos ígérettel ajándékoz meg minket, hogy az Ő keze visszahoz, hazavezet bennünket (3–5).

Ez nemcsak földi életünkre érvényes, hanem örök életünkre nézve is: Hazavár az Úr!