KI LESZ IRGALMAS HOZZÁNK? – 1. Az éhínség, a helyzet súlyosbodott. Hogyan viselkedünk, ha súlyosbodik az amúgy is nyomorúságos helyzet? (1–10) – 2. Júda kezeskedett legkisebb testvérükért, Benjáminért (9). Végre, valaki, valamiért felelősséget vállal! – 3. A testvérek lehetőségeik szerint ajándékot vittek (25–28), és kétszer annyi pénzt (42,23-29), a gabona fölé. Akkor is így gondolkodtak, ma is így van ez: ajándékot vinni, hogy végre segítsenek, könyörüljenek rajtunk, irgalmazzanak, hiszen az irgalmat ki kell érdemelni. – 4. Azért imádkoztak, hogy a „helyzetben” lévő ember irgalmas legyen hozzájuk (14). Nagy félelemmel járultak újra Egyiptom felügyelője elé (15–22). A felügyelő irgalmas volt velük, megnyugtatta, házába, asztalához ültette és megvendégelte őket, miközben családjukról kérdezgetett. – 5. Együtt mámorosodtak meg a bortól (22–34). Boldog az, akinek Isten közelsége is elég a mámorhoz, és ahhoz, hogy méltósággal „kibírja” a dolgokat. – 6. Isten meghallgatta népe könyörgését, irgalmával mindig előttük járt. Isten irgalma mindig megelőzi az embert.
Máté 15,29–39
196. dicséret
A teljes igemagyarázat:
* KI LESZ IRGALMAS HOZZÁNK?
– 1. Nézzük először a történetet a testvérek felől!
– Az éhínség, a helyzet súlyosbodott.
Hogyan viselkedünk, ha súlyosbodik az amúgy is nyomorúságos helyzet? (1–10)
– Júda kezeskedett legkisebb testvérükért, Benjáminért (9).
Végre, valaki, valamiért felelősséget vállal!
– A testvérek lehetőségeik szerint ajándékot vittek, és kétszer annyi pénzt, vissza kívánva juttatni az előző gabona árát, amiről nem tudták, hogyan került a zsákjaikba (42,23-29), a gabona fölé (25–28).
Akkor is így gondolkodtak, ma is így van ez: ajándékot vinni, hogy végre segítsenek, könyörüljenek rajtunk, irgalmazzanak…, hiszen azt ki kell érdemelni.
– Azért imádkoztak, hogy a „helyzetben” lévő ember irgalmas legyen hozzájuk (14).
Nagy félelemmel járultak újra Egyiptom felügyelője elé (15–22).
A felügyelő irgalmas volt velük, megnyugtatta, házába, asztalához ültette és megvendégelte őket, miközben családjukról kérdezgetett.
– Együtt mámorosodtak meg a bortól (22–34).
Boldog az, akinek Isten közelsége is elég a mámorhoz, és ahhoz, hogy méltósággal „kibírja” a dolgokat…
Isten azonban meghallgatta könyörgésüket, irgalmával mindig előttük járt.
Isten irgalma mindig megelőzi az embert.
– 2. József felől is tekintsünk erre a fejezetre.
– József kisírta magát a belső szobájában, ám végig uralkodott magán (29–31).
Ma is ez az egyetlen lehetőségünk: senkire sem tartozik, és senkit nem is érdekel érzelmi életünk, fájdalmaink.
Nem szabad terhelni ezekkel senkit.
– A hívő ember tudja ezt, és azt is, hogy irgalmasságot akar az Isten, nem áldozatot (Máté 9,13), e világban neki rendelt szerettei kapcsán különösképpen.
– Lám, már ott, akkor is érvényes volt ez, hiszen az Egyiptomiak is elkülönültek a héberektől, nemcsak a héberek másoktól.
Lám, minden népben ott lapul ez a szándék, ami nem krisztusi, de Istentől való is lehet adott helyzetben, amellyel mindeneknek előtte a sajátjait védi (31).
– 3. Az Isten színe felől a legkerekebb a történet.
– Ő mindent szépen intézett.
– Ő, irgalmával körül fogta népét, és általuk más népeket is megáldott, mint itt Egyiptomot.
Isten népével, velünk van (Máté 1,23), ismeri, meghallja sírásainkat, ismeri fájdalmainkat; Őelőtte nem kell majd uralkodni magunkon, de örök életünkben ez nem is lesz probléma (29–31).
– Milyen jó, hogy az Úr vállalt kezességet értünk.
– Milyen nagy áldás, hogy Ő irgalomra hajlítja a legdurvább ember szívét is körülöttünk; még a mi önző szívünket is, mások felé.
– Micsoda kegyelem, hogy az Ő irgalma mindent megelőz, az Ő értünk vállalt kezessége örök, a Jézus Krisztusban.
