A MEGVÁLTÁSRÓL. – 1. Vetélkedés, minden áron, minden eszközt bevetve, de győzni. – A vetélkedésben nem számít más, eltörpül már az ügy is, végképp semmivé lesz a lényeg, az értelem és a hit, miközben mindent a saját érdek irányít, igazság meg paragrafusok látszatába csomagolva (14–17).* – 2. Mégis, van különbség a két vetélkedő között. – Az egyik Lea, aki a szerencsének tulajdonítja sikereit (10), majd emiatt „csupán” boldognak nevezi magát (13), és újabb sikerek után hajt, bérbe veszi férfijét, és Istent is emlegetve mindent elkövet, hogy lehagyja vetélytársát (16–20). – A másik, Ráhel sem tökéletes, ő is ügyeskedik, akárcsak a másik (3–5), de mégis egészen más lelkület, aki nemcsak emlegeti az Istent, hanem valóban Őtőle vár megoldást, Őneki ad hálát, mindig az Úr előtt áll (6–8). – 3. Végül Ráhelen könyörült az Úr (22–14), megnyitotta méhét, elvette gyalázatát, megáldotta Őt. – Utódjában, Jézus Krisztusban megnyitotta terméketlen életünk feszült zártságát az Úr, elvette eltévedt életünk gyalázatát. Ez a megváltás, az örömhír!

Máté 12,9–21

77. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* – A vetélkedés sajátosan gyarló módja az, ami itt folyik: egy férfiért több nő küzd, akkor a gyerekáldást használva igazolásként, ma mást (1–13).

– Közben babonás „mandragórát”, és minden effélét bevetve. A mandragóra az akkori elgondolás szerint növeli a termékenységet